Ballai Attila (Madrid)
Ballai Attila (Madrid)

Minden azon múlik, a Recco képes-e csapatként játszani, azaz működik-e, hogy egymás mellé vásárolod össze a világ legjobb játékosait? – adta meg a meccs felütését a lelátón helyet foglaló szövetségi kapitány, Kemény Dénes, és a válasz nem késett sokáig. Az olaszok csapatként és egyénileg is vitathatatlanul felülmúlták a Vasast, egy negyed után 4-1-re, félidőben 6-1-re, három periódust követően 10-3-ra vezettek, végül 12-5-re nyertek.
Az ellenfél keretéből hiányzott Benedek Tibor, és bár Kásás Tamás és Madaras Norbert már az első negyedben beszállt csereként, nem ők vitték a prímet. Hanem a délszlávok, hiszen a Reccónak annyi a légiósa, hogy abból nem pólóban, hanem futballban kitelne egy kezdőcsapat. Ábrándosabb lélekkel úgy is fogalmazhatunk, hogy a magyarok legalább megkímélték honfitársaikat, bár a 12-5 így is fejbe kólintó eredmény ahhoz, hogy az ütés után kitisztulva helyére pozicionáljuk a mi bajnokcsapatunkat.

Kiss Gergely, a Vasas (b) és Kásás Tamás, a Pro Recco játékosa harcol
Kiss Gergely, a Vasas (b) és Kásás Tamás, a Pro Recco játékosa harcol
Fotó: MTI

Azért többszöri kísérletet tettünk rá, elsőként Földi László vezetőedzővel. Felvetettük neki, érdemes-e egyáltalán részletes értékelésbe fogni, vagy a Recco más szféra, és kész, mire így felelt: „Megtettük, amire futotta tőlünk, de ez ellen a Recco ellen nem volt esély. Rögtön az elején elhúztak, ettől még tovább nőtt a magabiztosságuk, kiválóan, szinte hiba nélkül védekeztek, és pontosan lőttek. Talán akkor kereshettünk volna valamit, ha az első két gól egyikét mi lőjük. Vagy mind a kettőt. De nem így történt. Ettől még boldogok vagyunk, hogy itt lehetünk egyáltalán a Final Fourban.”

Nagy Viktor kapus a lefújás utáni pillanatokban természetesen nem tűnt boldognak, és amikor megkérdeztük tőle, mennyire zúdultak rá más löketek, mint általában, kényszeredetten elnevette magát, majd azt mondta: „Annyiban mindenképpen, hogy itt még a mérkőzés végén is pihent játékosok lőttek, mert az ellenfél folyamatosan cserélhetett, így fáradtságnak nyomát sem láttam senkin a Reccóban.”

Valóban, magyar léptékkel mérve felfoghatatlanok a Pro Recco lehetőségei, hiszen a klub költségvetése jellemző módon jóval felülmúlja a komplett hazai mezőnyét, az ob I összes csapatával együtt. Az olimpiai bajnok balkezes klasszisnak, Madaras Norbertnek például bármelyik otthoni csapatban folyamatosan vízben kellene áznia, ezúttal viszont többet pihent, mint amennyit játszott. Ezért egészen kisimult ábrázattal szögezte le: „Nagyon jól kezdtünk, és ez mindent eldöntött. Azért, ha 5-1-re vezetünk, onnan már nagyon nehéz minket legyőzni.” Erre rímelt Kásás Tamás véleménye is: „A mostani csapatunk még az általános Reccóhoz képest is nagyon erős, nem is tudom, miért pont idén álltunk össze ennyire.”

Mi sem, de legalább egy esztendőt még igazán várhattak volna ezzel. Vagy legalább egyetlen napot.