Visszatérés

Berki Krisztián készül az olimpiára

Gabay Balázs, 2016. február 14., 16:52, frissítve: hétfő 14:39
Berki Krisztiánt 2014 óta gyötörte sérülés, ami miatt a tavalyi, glasgow-i vb-ről nem tudott kvalifikálni az olimpiára. Két hónap otthoni feltöltődés után most újra kell hogy építse izomzatát, de készen áll a feladatra. Év végén már lehet, hogy lóra pattan élesben. A távlati cél pedig nem más, mint Tokió, ugyanis – a hírekkel ellentétben – soha nem állította, hogy nem lesz kétszeres olimpiai bajnok. Legfeljebb nem Rióban ünnepel.

Hogy van a válla?
– Köszönöm a kérdést, sokkal jobban, már elkezdtem az edzéseket. Nagyon komoly segítséget jelentett, hogy a balul sikerült októberi világbajnokság után két hónapot pihenhettem, és a családommal lehettem.

Nem is hiányzott a terem?
– Nem, ez a nyugodt pihenőidő most nagyon sokat számított. Még Glasgow-ban leültem a szövetség elnökével, illetve főtitkárával, megbeszéltük, hogy tizenöt év folyamatos versenyzés és versenyre készülés után most kifújhatom magam, hiszen nem jutottam ki Rióba. És persze a sérülésnek is rendbe kellett jönnie.

A váll- és a rotátorköpeny-sérülés egy tornász esetében akár a pályafutás végét is jelentheti. Mi történt pontosan?
– 2014 végén kezdődtek a problémák. A kulcscsontom egyszerűen elhasználódott. Gyógyszeres kezelést kaptam, de nem használt sokáig. 2015 márciusára már nem lehetett tovább halogatni a műtétet, megoperáltak. Aztán elkezdtem a rehabilitációt, tréningeztem az őszi szezonra, az országos bajnokságra. Egyre jobb formába lendültem, amikor augusztusban egy idegbecsípődés következtében gyakorlatilag lebénult a vállam. A rotátorköpenynél lévő izmok felmondták a szolgálatot, a karomat alig tudtam felemelni. Aztán két hét elteltével javulni kezdett a helyzet, de amikor felkapaszkodtam a lóra, nem tudtam minden elemet megfelelően végigcsinálni. Ezért hagytam ki az országos bajnokságot. A vb-re viszont készültem folyamatosan.

Berki Krisztián aranyat érő gyakorlata Londonban. Tokióban is majd valami ilyesmire lenne szükség
Berki Krisztián aranyat érő gyakorlata Londonban. Tokióban is majd valami ilyesmire lenne szükség
Fotó: Europress/AFP

Miként Glasgow után elárulta, a londoni olimpiát úgy nyerte meg, hogy a győztes gyakorlatot kétszázszor teljesítette hiba nélkül. A vébé előtt ez négyszer sikerült, mégis nekivágott. Nem lett volna bölcsebb, ha jobban kommunikálják a sérülését, és ezáltal a közvélemény elvárását is a reális szintre csökkentik Rio előtt?
– Meg kellett próbálnom teljesíteni a gyakorlatot. Képtelen lettem volna arra, hogy a sérülésre hivatkozva lemondjam a vébét és ezzel együtt a riói kijutás lehetőségét is.

Ilyen állapotban Glasgow előtt mennyi esélyt látott a kijutásra, ötven százalékot?
– Hát, elég rizikósnak tűnt a dolog, az biztos. Nehezen mozogtam, sokat kellett korrigálnom a selejtezőben a vállam miatt, és így végül nem lett meg a döntő, sem a riói kvóta.

A mostani kudarc jobban megviselte, mint a 2007-es? Stuttgartban a sokszor elátkozott kvalifikációs rendszer miatt hiába nyert vb-ezüstöt, az nem ért olimpiai repjegyet.
– Az azért sokkal rosszabb érzés volt. Most felkészültem rá lelkileg, hogy nem a legjobb állapotban fogok versenyezni. Viszont huszonkét évesen úgy lemaradni a pekingi játékokról, hogy a második legjobb voltál a világon, azt az érzést nem kívánom senkinek.

Edzője, Kovács István realistán nézte az olimpiai esélyeket, vagy zokszó nélkül végezte önnel a felkészülést?
– Kokó bában is voltak azért kételyek, de amikor edzésen egyre jobban ment a gyakorlat, akkor egy rövid időre ő is elhitte, hogy sikerrel járhatunk. A verseny után azért elmondta nekem, hogy mennyire szenvedett a felkészülés alatt annak láttán, hogy hiába igyekszem, nem tudom a legjobbat nyújtani. Leginkább attól tartott, hogyan bírom majd a selejtező és a döntő közötti egy hetet fizikailag ebben az állapotban. Mindentől függetlenül végig mellettem állt, és folyvást biztatott.

Fotó: berkikrisztian.com

Igazán nyugodt év vár önre. Indul egyáltalán valamilyen versenyen?
– Most egyelőre azon dolgozom, hogy visszaépítsem az izomzatomat.

Hány kiló ment le?
– Öt kiló jött föl – csak sajnos nem izomból. Úgyhogy lesz munka bőven: tréningezem, és majd meglátjuk, hogy mennek a dolgok. Elképzelhető, hogy év végén már kipróbálom magam élesben is egy világkupaversenyen. A középtávoli cél a jövő évi vébé.

Távolabb már nem tekint? A világbajnokság után hirtelen felindulásból azt nyilatkozta: „így akkor lehet, hogy csak egyszeres olimpiai bajnok leszek, nem kétszeres”.
– Nem tudom, hol írták ezt, de én soha nem mondanék olyat, hogy nem akarok még egyszer olimpiát nyerni. Glasgow után legfeljebb az vált biztossá, hogy Rióban nem lehetek kétszeres győztes.

Szóval akkor Tokióra halasztja a duplázást?
– Azon dolgozom, hogy eljussak oda, és ha már ott vagyok, a legjobbat hozzam ki magamból.

hirdetés
hirdetés
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása