„Németországban két meccset játszani teljes telt ház, 16 ezer néző előtt: ez a magyar kézilabda respektje” – fogalmazott Mocsai. Mint elmondta, a velünk ellentétben még olimpiai kvalifikációs kényszerben lévő németek támadójátéka sokkal agresszívebb volt az elvesztett első meccsen. Aztán a magyar védőjáték és kapusteljesítmény feljavult a második mérkőzésre, így nyerhettünk. „Ráadásul másodszor, Magdeburgban keményebb közegben tudtuk megfordítani a meccset a védőjáték minősége, szervezettsége okán.”

Felkészítési elveiről elmondta: „Elképzelésem mindig a fokozatosság: előbb egy karácsonyi tornán közepes ellenfelekkel szemben önbizalom-alapozó győzelmek; utána szeretem idegen közegbe vinni a csapatomat, hogy játékvezetői és közönségnyomásnak kitéve tartást szerezzen.”

A veszprémi mester emlékeztetett, hogy az Eb-n belekerültünk egy olyan csoportba, ahol a világóriás oroszok kvalifikációs nyomás alatt játszanak majd, mellettük pedig világversenyek érmesei lesznek az ellenfeleink. „Remélem, magyar közeget teremt Újvidéken a három-négyezres közönségünk, s abban a hangulatban mindenkinek méltó ellenfelei lehetünk.”

„Egy edző a csapathoz, a játékosok formaidőzítéséhez hasonlatosan fokozatosan építi fel a saját energiáit egy ilyen világverseny előtt. A vezetőnek hitet kell adnia a stratégiához. Napról napra nő a feszültség bennem. Közös rezgések, energiák – létezik nálunk a válogatottban is egy nehezen megmagyarázható interaktív kapocs. Efelé haladunk” – mondta a lelki felkészítés fontosságára is utalva Mocsai Lajos, hozzátéve: „sosem lehet egy kapitány elégedett, de amit lehetett, belesűrítettük ebbe a három hétbe”.