Ballai Attila (Madrid)
Ballai Attila (Madrid)

– Csapata megnyerte a BL-döntő első meccsét, de semmiféle skandináv derű nem tükröződik az arcán, tipikus közép-európai ábrázatot öltött – vetettük fel Bøhnnek, és cseppet sem tiltakozott.
– Jól látja, csalódott vagyok.

– Az eredmény vagy a játék miatt?
– Mindkettő miatt. Lunde Haraldsen a kapuban és Görbicz Anita kimagaslott, de a többiek játszhattak volna jobban is. De így is vezettünk öt góllal, csak a hajrát nagyon elrontottuk, több megengedhetetlen hibát vétettünk, ezért lett az ötből kettő, és ezért vagyok annyira csalódott, amennyire még nem voltam Győrben.

– A mérkőzés előtt kijelentette, az ETO gyorsabb csapat a Podgoricánál, ám ez nem igazolódott be, sőta mérkőzés egyes szakaszaiban inkább az ellenkezője. Egyetért ezzel?
– Nem. Végig vezettünk, uraltuk a meccset, szerintem gyorsabbak is voltunk. Az ellenfél viszont nagyon rutinos, erős és labdabiztos, mi ráadásul megkönnyítettük a helyzetét.


– A magyar sportoló hajlamos úgy érezni, hogy a két gól nem is előny, oda az esély; most következhet az ön északi optimizmusa, amellyel meggyőzi a játékosait: nehogy már keseregjenek a Bajnokok Ligája döntőjében aratott győzelem után! Képes lesz erre?
– Remélem. Arra építhetünk, hogy tudunk ennél sokkal jobban is játszani, több maradt bennünk, mint az ellenfélben.

–  A túloldalon ezt bizonyára nem így gondolják, hisz például a BL-góllövőlista harmadik helyezettje, Katarina Bulatović mindössze egyetlen akciógólra volt képes, Haraldsen valósággal megbénította.
– Ez igaz, én is úgy láttam, hogy egy idő után már rettegett tőle.

– Bízzunk benne, hogy ez az emlék Podgoricában is kísérti majd. De az ETO-nak nincs miért rettegnie, ugye?
– Persze, rettegnünk nem szabad, nem is fogunk. Nagyon kemény meccs lesz, nagy nyomás nehezedik majd ránk a lelátóról és talán a játékvezetők részéről is, sok múlik azon, mit engednek, mennyire nézik el például a belül védekezéseket és egyebeket. De továbbra is hiszünk magunkban és egymásban.