Tartanak tőle

Szereti, ha utálják a medencében

Arday Attila, 2016. február 8., hétfő 09:39, frissítve: hétfő 11:37
Akik közel állnak hozzá, nyílt, őszinte természetéért kedvelik Nagy Viktort. A montenegróiak nem tartoznak ezek közé, ők inkább csak közel úsznak hozzá, hogy odarúgjanak, odaüssenek egyet a kapusnak, aki a három évvel ezelőtti világbajnoki döntőben a védéseivel és a beszólásaival folytatott sikeres hadjáratot ellenük. A januári belgrádi Európa-bajnokság legjobb hálóőrének választott játékos bronzérmes lett a válogatottal, ami a tavalyi szűk esztendő után áttörésnek számít. Az együttes közel járt ahhoz is, hogy az elődöntőben Montenegrót megverje – mármint vízilabdában.

– Európa-bajnok női válogatottunk sokat köszönhetett a mentális felkészülésnek, kézilabda-válogatottjaink részben éppen itt maradtak le. Önök hogyan állnak vele?
– Tóvári Zsuzsannával hosszú idő óta együtt dolgozom, bármikor a rendelkezésünkre áll, az alkalmazott technikákat viszont nem árulhatom el. Nekem nagyon sokat jelent ez a közös munka, nagyon megérzem, ha foglalkoznak a lelkemmel.

– A Montenegró elleni meccsekhez kell is lelkierő, hiszen külön csatát hoznak ön és a délszláv játékosok között…
– A 2013-as világbajnoki döntő óta érezhető, hogy nem szeretnek, sőt kifejezetten utálnak. Ezt az első másodperctől éreztették velem a belgrádi Európa-bajnokságon. Egy-egy rúgást, ütést amúgy is szoktam kapni, ha elúsznak mellettem, de most tízszer annyit kaptam.

– Megviseli?
– Jól élem meg. Ha egy kapusra haragszanak, az azt jelenti, hogy tartanak tőle. Nekem is csak jó, ha félnek tőlem, ha utálnak, mert eszerint rossz emlék maradt nekik a barcelonai vb-döntő. Egyet kértem tőlük: ami a vízben történik, az maradjon is ott, ne folytatódjék a szárazföldön. A legutóbbi meccs után ugyanis majdnem verekedés tört ki a parton. Amit akartam, néhány játékossal meg tudtam beszélni, néhánnyal viszont nem, hanem csak másnap, a szállodában lehetett tisztázni az ellentétünket.

– Hogyan szedte össze magát a férfiválogatott ilyen gyorsan egy szerény év után, ami nem hozott érmeket?
– Mindenki másként állt hozzá a csapatban, sokkal összetartóbbak lettünk, nagyobb energiát fektettünk az egészbe. Természetesen magunk között is megbeszéltük, mi a rossz és mi a jó, mindez pedig látványos változást hozott.

– Mit tett ehhez hozzá Gerendás György, aki ősszel edzőként Benedek Tibor szövetségi kapitány segítője lett?
– Egy új edző minden csapat életében automatikusan megindít egy folyamatot, így volt ez nálunk is. Gyuri sok életet hozott, taktikailag is előremozdította a csapatot, főleg a védekezésben. Mint az eredményen is látszik, jól működtek az elgondolásai.

– A világ- és Európa-bajnok szerbek mitől emelkednek ki a mezőnyből?
– Tíz éve együtt játszanak, mert sokan együtt is nőttek fel ugyanannak a generációnak a tagjaként. Sőt egy klubból is származnak, így nagyon összeszoktak, ismerik egymás minden mozdulatát. Ugyanazt a játékot játsszák évek óta, csak egyre jobban, ehhez pedig ráadásként fizikailag is felkészültek, dinamikusak, kemények, agresszívek. De nem verhetetlenek.


Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 02. 08.

hirdetés
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása