Visszaélések

Tao: ellenőrizhetetlen támogatások

B.M.L., 2016. január 29., péntek 08:18, frissítve: szerda 09:35
Noha számtalan pozitívummal is találkozhatunk a tao-nak köszönhetően a magyar sportban, nyílt titok, hogy a jogszabályok alapján kizárólag az utánpótlássportra használható hihetetlen nagyságú összegeket nem a rendeltetésnek megfelelően használják fel azok, akik megkapják. A hazai utánpótlássport egyik legnagyobb támogatója, a Decathlon Magyarország nem véletlenül halad óvatos duhaj módjára a tao-rendszeren belül. Pósfai Gábor ügyvezető igazgató szerint az elképzelés számos problémát is felszínre hozott: például a befizetett támogatási összegek nyomon követését.

– Idén éppen kerek évfordulót ünnepelhetnek, hiszen a cég tíz éve van jelen a magyar piacon. Mennyire önjárók a döntéseikben, például abban, mit és mire adnak a magyar sportban támogatásként?
– A francia tulajdonban lévő Decathlon valóban egy évtizede érkezett Magyarországra. Természetesen az első időkben az anyacég erőteljesen részt vállalt az itteni vállalat kiépítésében, a döntések nagy részét is a francia vezetők hozták. Ez mára alapvetően megváltozott, és ugyan még mindig megvan a kapcsolat az anyacéggel, száz százalékban autonómok vagyunk. Az elmúlt két évben minden magyarországi döntést mi hoztunk meg, már azt sem kell jóváhagyatnunk, ha akarunk még egy áruházat nyitni az ország területén. Értelemszerűen a sportra adott támogatás nagyságába sem szólnak bele.

– Pedig alaposan belenyúlnak a bugyellárisba, hiszen a hírek majd 150 millió forintos támogatásokról szólnak.
– Nem titok, ez az összeg nagyságrendileg megfelel a valóságnak, hiszen a 2016-os esztendőben az utánpótlássportra adott támogatásunk 50 millió forint, és ha ehhez hozzávesszük a különböző szabadidős rendezvények támogatását – mint például a Balaton-átúszás, Fittaréna vagy a WizzAir-félmaraton –, akkor már százmillió felett járunk. Azonban azt tudni kell, hogy a fent nevezett két összeg nem a tao-támogatáson keresztül jut el a partnereinkhez, ugyanis tavaly decemberben ezen a módon további 42-43 millió forintot adtunk a magyar sportnak. Így a három részből meg is kapjuk az említett összeget.

– Miért az utánpótlás? Egy-egy profi, nemzetközi szinten is eredményes sportoló nem lenne jobb reklámhordozó?
– Mi a kezdetektől fogva az utánpótlássport mellett tettük le a voksunkat, annak ellenére, hogy van abban valami igazság, hogy például egy közismert olimpiai bajnok rövid távon nyilván jobb reklámhordozó, mint a széles nyilvánosság előtt még teljesen ismeretlen fiatal tehetség. Nem véletlen, hogy a hazai vállalatok is a kirakatban lévőket támogatják, velük akarják a saját termékeiket, szolgáltatásaikat népszerűsíteni. Ám senki se higgye azt, hogy mi karitatív tevékenységet folytatunk, hiszen egyrészt egy majdnem üres piacra léptünk az utánpótlás és a szabadidősport támogatásával, másrészt a mi vásárlóink nagy része azokból kerül ki, akik szeretnek sportolni, de nem űzik profi szinten, vagy a feltörekvő tehetségek szülei nálunk szerzik be azokat a sportszereket, amelyekkel esetleg a csúcsokig is elérhetnek. Mi erre a bázisra építünk, hiszen ők adják az úgynevezett tömegsport bázisát, ők jelentik számunkra a közép- és hosszútávú gazdasági céljaink megvalósítását.

– Értem, de akkor az vetődik fel bennem, hogy miért nem a taón keresztül adják az egész támogatást, ugyanis a jogszabályok értelmében az ebből érkező pénzt is kizárólag az utánpótlásra költhetik el a különböző egyesületek, ráadásul ez több szempontból is előnyösebb a cégnek.
– Kétségtelen tény, hogy ez a támogatási forma eredendően arra hivatott, hogy az előző érákhoz képest pozitív változásként rengeteg pénzt vigyen be a magyar sportba, illetve a magyar utánpótlássportba. Noha számtalan jó és követendő példát láthatunk a pénzek felhasználására, én úgy látom, ha a beáramló hatalmas összegeket a rendeltetésüknek megfelelően használnák fel, sokkal előrébb is tarthatnánk. Ám minket például tavaly januárjáig az sem motivált a tao felé, hogy az erre kifizetett pénzt az operatív eredményünkből kellett levonnunk, és az anyacég ezt a csökkentett összeget látta „magyar eredményként”, ami így a premizálási rendszerünket is érintette, hiszen a munkavállalóink a kisebb eredmény után kevesebb jutalmat vihettek év végén haza, illetve ezen eredmény alapján dönthettünk egyéb beruházásokról is.

– Azért azt feltételezem, hogy nem a kisebb prémium az oka, hogy a támogatásuknak kevesebb, mint harmadát adják a TAO rendszeren keresztül. Kell itt lennie másnak is…
– Nem titok, számunkra az sem volt vonzó, hogy ebben a rendszerben megjelentek az úgynevezett közvetítők, akik bizonyos jutalékért – ami általában 15-20 százalék – cserébe hoznak számunkra szerződő partnereket. Nos, ahogy kiderült valakiről, hogy ez a célja, azonnal ajtót mutattunk neki. Mi mindig egy adott áruházunk vonzáskörzetében lévő, általunk többségében már ismert egyesületeket támogatunk ezen a rendszeren keresztül, hogy egész évben nyomon tudjuk követni, vajon valóban arra használják-e a pénzt, amire kérték. Jóval nagyobb összeget is szánhattunk volna a taóra, de mi minden jelentkezőt megpályáztatunk, hogy valóban jó helyre menjen a pénzünk. Persze az ellenőrzés, a számonkérés így is szinte lehetetlen, mert a tao-támogatásnak csak a 12 és fél százaléka megy szponzori támogatásra, így a pénzünknek csak ezen részéért kérhetünk ellenszolgáltatást, kizárólag csak ezt tudjuk ellenőrizni. Többre nincs lehetőségünk, év közben hiába jövünk rá bizonyos hibákra, nem tehetünk semmit, maximum annyit, hogy azoknak, akik nem a megfelelő módon használták fel a támogatást, többet nem adunk semmit.

– Sokan mondták már, az ellenőrizhetetlenség, a pénz felhasználása nyomon követésének hiánya a legnagyobb problémája a tao-rendszernek. Egyetért ezzel?
– Csak részben, mert szerintem ennek a támogatási rendszernek az a legnagyobb hibája, vagy inkább következménye, hogy az egyesületi vezetőket elkényelmesítette. Egyrészt a kisebb összegű támogatásokat már messze nem tudják értékelni, másrészt nincsenek arra rákényszerítve, hogy ők fussanak szponzorok után, megtanulják a tárgyalási módszereket, amelyekkel eredményesen ülhetnek le egy multival vagy egy kisebb céggel tárgyalni. Arról már nem is beszélve, hogy most is ugyanazok a vezetők, mint akkor, amikor szinte semmire sem volt pénz, és ezek az emberek nem tudnak azzal a hatalmas összegekkel mit kezdeni, ami most a tao-rendszeren keresztül érkezik hozzájuk. Sok esetben a szabályok világos fogalmazása ellenére sem az utánpótlásra költik az összegek nagy részét, hanem mondjuk a profi sportban dolgozó edzőket a jobb fizetésük érdekében utánpótlásedzőként jelentik be ahelyett, hogy erre külön támogatókat szereznének. Ráadásul kialakult már egyfajta automatizmus is, amely szerint az egyesületi vezetők úgy veszik, ha tavaly ennyit meg ennyit kaptam egy cégtől, akkor azt az idén is megkapom, és már eleve ennek szellemében készítik el a költségvetéseiket, vagy ez alapján állítják össze a programjaikat, holott az anyagi háttér egyáltalán nincs meg. Sajnos ez a rövid távú gondolkodás vezet el oda, hogy az egyébként az utánpótlássportra költhető tao finoman fogalmazva sem oda kerül, ahová kellene. Arról nem is beszélve, nem egy olyan sportvezetővel találkoztam már, aki a megállapodást követően két órával később már azért hívott fel, hogy kellene még pénz, mert ami a szerződésben szerepel, kevés lesz. Így pedig hiába jó az alapötlet, évek múlva majd észreveszik egyesek, hogy a legfontosabb hajók éppen emiatt a hozzáállás miatt mennek el. Mi például ezért is haladunk óvatos duhajként nagyon megfontolva ebben a tao-rendszerben.

– És akkor a politikai nyomásról még egy szót sem ejtettünk.
– Számomra elképzelhetetlen, hogy politikai nyomásra támogassunk akár egyesületet, rendezvényt vagy programot. Mint már említettem, helyi szinten milyen módon adunk tao-támogatást, így elkerülhetetlen, hogy emiatt előbb-utóbb a helyi önkormányzattal ne kerüljünk kapcsolatba. De politikai nyomással a részükről egyáltalán nem találkoztam.

– Feljebbről sem?
– Ha lett is volna esetleg ilyen próbálkozás, azt csírájában fojtottuk volna el. De nem tudnék ilyen példát mondani.

– Mivel támogatandó programokról már volt szó, így rákérdezek, a Decathlon ebben a nagy stadionépítős időszakban például adott-e pénzt infrastruktúra-fejlesztésre?
– Noha rengetegszer kerestek meg minket sok száz milliós, milliárdos projektekkel, mi ilyen célra sem céltámogatást, sem pedig tao-támogatást nem adtunk eddig, és nem is szeretnénk. Még mielőtt rákérdez, azért, mert a mi pénzünk elveszne ebben a hatalmas projektben, és finoman szólva sem tudnánk nyomon követni annak a felhasználását.

– Az még nem jutott az eszükbe, hogy nagyobb nemzetközi sporteseményeket, olimpiát vagy Magyarországon rendezendő világ- és Európa-bajnokságot támogassanak?
– Sokan megkerestek már minket nagy világversenyek támogatása miatt, ám mindig elmondtam, a professzionális sport helyett a mi helyünk az utánpótlás-, és a szabadidősport mellett van. Talán egy EYOF izgalmas lehetne számunkra… Egyébként a riói olimpia nekünk abból a szempontból érdekes, hogy a MOB-bal és az utanpotlassport.hu portállal közösen létrehozott Hónap Műhelye díj kitüntetettjei közül hány általunk díjazott sportoló – mint például az úszó Szilágyi Liliána – lesz ott Rióban. Nekünk ugyanis az első lépések megtételénél van dolgunk.


Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 01. 29.

hirdetés
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása