Gál János, aki az 1. székely határőr-zászlóalj katonájaként vett részt a második világháború harcaiban, Ausztria területén esett angol fogságba 1945 tavaszán. A fogság azonban csak rövid ideig tartott.

A háború során, végig frontharcosként, rengeteg szörnyűséget tapasztalt – ám szörnyűségekről részletesen lehet olvasni rengeteg más forrásban, visszaemlékezésben. Olyan írását választottam tehát e blog meghívottjaként, amely a „vagány” katonaélet egy naposabb epizódját mutatja be.

Gál János őrvezető háborús történetének üzenete már kiforrott a visszaemlékező gondolataiban, s csatlakozik mindahhoz a több évszázados magyar népi emlékezetkultúrához, amely folyamatosan alakul, változik és meghatározza ma is a gondolkodásunkat.

A történet az 1980-as években egy székelyföldi községben játszódik, ahol a párt mindenhatósága megkérdőjelezhetetlen, ahol a legfőbb ellenség továbbra is a katolikus egyház.

Az osztályegyenlőség elvét sokan a modern társadalom létrejöttének kerékkötőjeként határozzák meg és hogy a társadalom sem áll a régi rendszer által hirdetett osztályokból, mint valami általános iskola. A tudósok egész nap tudnak erről vitatkozni, komoly ideológiai vita zajlik a kérdésről. De hogyan látja mindezt a hétköznapi ember, aki mindebben a vitában nem vesz részt? Körkérdés Székelyföldről, a megkérdezettek 1950 és 1968 között születtek: