Jezsuitának készül – durva, mi?

Bucsy Levente

2011. november 26., szombat 15:30
„Jezsuita szerzetes papnak készülök hosszú évek óta. Durva, mi?” – köszönti olvasóit honlapján Elek László, egy fiatal, regnumi srác. Hatgyermekes családban, fiúgimnáziumban, később kispapként, majd római hallgatóként és átmenetileg hajléktalanként már most igen nagy tapasztalatot szerzett arról, hogy az emberekben valójában mekkora jóság van, még ha ez elsőre, másodikra nem is látszik.
Hirdetés

– Egyenesen jött, hogy pap leszel? Ennek neveltek talán?
– Az igaz, hogy kívülről talán túlzottan is vallásos környezetben nőttem fel. Keresztény általános iskolába jártam, később pedig a pesti piaristákhoz, innen jelentkeztem a szemináriumba. De komoly tartalommal is megtöltődött eddigi 26 évem; a Regnum Marianumba jártam egész kicsi koromtól, majd vezető lettem, ez irányította rá a figyelmemet, hogy valami ilyesmit akarok majd csinálni – közösséget.

– Tehát mégis fogták a kezed a szüleid...
– De nem úgy. Sosem volt előírva, hogy templomba kell menni, ez csak úgy „áradt” tőlük, sőt természetes is volt, mert ott voltak mindig is a barátaim. A hitem egyébként gimnázium alatt vált igazán személyessé, amikor a piaristákhoz jártam.

– Fiúgimnázium. Nem érezted, hogy elvadít a közeg?
– Számos előnye mellett valóban volt „istálló” jellege a fiúiskolának, de közben ott volt a Regnum, ahol volt normális kapcsolatom lányokkal, ez tehát egyensúlyt jelentett.

– Kitöltötte a szabadidődet a Regnum?
– Meghatározó volt, de nem kizárólagos. Ott volt például a zene. Kicsi korom óta furulyáztam, öt év után pedig oboára váltottam, még a szeminárium első éveiben is játszottam rajta. Sokat kaptam a kamarazenélésből is. Különleges alkalmakkor pedig a családdal is énekeltünk együtt.

– Hogyan ért utol az a bizonyos döntés?
– Ez igazából egy hosszú folyamat volt, aminek a végén jött 2002, és egy karácsony előtti fizikaóra. Megkérdezték, hogy hová fogom beadni a B-lapomat, én meg azt feleltem, hogy az esztergomi szemináriumba. Akkor mondtam ki először, de már nyár óta foglalkoztam a kérdéssel. Először csak végiggondoltam, hogy mit csinál egy pap: esket, temet, temet, esket, misézik, gyóntat, esket, temet stb. Gondoltam, hogy ez nem nekem való. De mégsem tudtam elhessegetni a gondolatot. Beszélgettem papokkal, sokat rágódtam a dolgon, imádkoztam. Valahogy azt találtam, hogy ez jó lesz, ez rám illik: a munka a fiatalokkal, amit amúgy is csináltam.


– Aztán egyből Esztergom? Mivel találkoztál? Azt kaptad a papnöveldétől, amit vártál?
– Amikor odakerültem, a motivációm az volt, hogy „nagyban” folytassam, amit a Regnumban végeztem. Aztán ez az évek alatt egészen kicsiszolódott. Most az a vágyam, hogy azt az Istent, akivel én találkoztam, akivel nekem jó, szeretném másoknak megmutatni.

– Gimnáziumban papok is tanítottak. Volt-e – divatos szóval élve – „mentorod” közülük?
– Ez érdekes... nem, nem volt ilyen, kis mozaikokból szedegettem össze a „papi ideálomat”. A mozaikok között vannak papok, volt  tanárok, regnumi vezetőim, de van sok esemény és élmény is. Talán az öreg Waigand Jóska bácsit emelném ki, aki minden mise után bábozott nekünk, gyerekeknek, még kisiskolás koromban.

– Szüleid mit szóltak a döntésedhez? Nem szomorkodtak, hogy az Elek nevet nem viszed tovább?
– Négyen vagyunk fiúk, így van, aki továbbvigye. Mindig nagyon támogattak, sőt ki merem jelenteni, hogy ha „félúton” visszafordulok, hogy kiszállok ebből, akkor is mellettem lettek volna. Nagyon hálás vagyok nekik ezért.

Lapozzon tovább!

Címkék

Hozzászólások

Új hozzászólás írása

Hozzászólás elküldéséhez előbb be kell jelentkeznie!

MNO vezető hírek

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Időpont
2012
05
25
Megye
Város
Mozi
KERESÉS

Fülbevaló

MNO videók