Felfedezés

Száz éve ért véget a halálos harc

Bucsy Levente, 2011. december 14., szerda 13:58, frissítve: szerda 13:58
Egy verseny, amiben csak a győztes nevét jegyzik fel a krónikák. Egy verseny, ahol a vesztes végül bele is halt magába a versenyzésbe. Roald Amundsen száz esztendeje tűzte ki Norvégia zászlaját az Antarktisz kitüntetett pontján, a vágyott Északi-sarkot viszont „csak” odafentről láthatta. Máig nem tudni, hol van a holtteste.

35 nappal megelőzte Robert Falcon Scott kapitányt, ezzel ő került föl a történelemkönyvek dicső lapjaira. Ki hitte volna, hogy a nagy esemény – a Déli-sark fölfedezése – még csak száz esztendeje történt?

Roald Amundsen tengerésztisztként először szintén az Antarktiszon próbálkozott még a XIX. század végén, de a Belgica nevű hajó a tél beálltával belefagyott a Bellingshausen-tengerbe, így már harmincéves kora előtt begyűjtött egy „leg” címet azzal, hogy először telelt át hajón a déli jégkontinensen. Hogy túlélték, Frederick Cooknak, egy amerikai orvosnak köszönhették, aki távol tartotta tőlük a skorbutot (C-vitamin- és táplálkozáshiány miatt előálló betegség). Az új évszázadban már ő vezette azt az expedíciót, ami elsőként vitt át embert az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra az Északnyugati-átjárón keresztül a Gjoa vitorláson. Hogy nem egyszerűen egy „kemény férfiról” van szó, Amundsen azzal is bizonyította, hogy útja során tanulmányozta a sarkvidéki emberek életmódját, dokumentálta réteges öltözködésüket, és rájött arra is, hogy a Föld mágneses pólusai nem egyeznek meg a földrajziakkal. Az elhanyagolt hajót a norvég kormány 1972-ben vette meg, ma egy múzeumban látható.


Roald Engelbregt Gravning Amundsen norvég felfedező 1872-ben, július 16-án született Borgéban. Elsőként hajózta át az Északnyugati-átjárót (1903–1906), először érte el a Déli-sarkot (1914. december 14.). Felfedezővé egyébként Fridtjof Nansen grönlandi expedíciója hatására vált. 1897-–'99: belga Antarktisz-expedíció (Adrien de Gerlache oldalán, a Belgica hajón). 1918–'20: az Északkeleti-átjáró áthajózása. 1925–'26: egy sikertelen és egy sikeres légi meghódítása az Északi-sarknak. 1928. június 4.: korábbi repülős társa, Umberto Nobile kimentésére indult, néhány hétre rá Tromsőnél megtalálták gépe darabjait, holttestét sosem. Névadója az Antarktisz atlanti partjainál található egyik peremtengernek, egy észak-kanadai öbölnek, az USA Déli-sarkon létrehozott kutatóbázisának (1956) és a Hold déli pólusán elhelyezkedő hatalmas kráternek. (forrás: wikipedia)

Tapasztalatokkal gazdagon felvértezve tervezgette ezek után az Északi-sark meghódítását, de miután megtudta, hogy régi orvosa és annak egy társa elérte már, valamint kiderült, hogy Robert F. Scott akar lenni az első, aki eléri a Déli-sarkot, utóbbival kelt versenyre, de a sarokváltoztatási tervet egyelőre titokban tartotta. 1910-ben indult útnak a Fram nevezetű hajóval, és csak Madeirán közölte a legénységgel, hogy a Déli-sarkra mennek – mindnyájan támogatták, persze mi mást is tehettek volna... 1911 januárjában tábort vertek az antarktiszi Bálna-öbölben, 60 tengeri mérfölddel (bő 100 kilométerrel) közelebb a pólushoz, mint a nagy vetélytárs. A legkeményebb szakasz ezután következett, ugyanis a déli féltekén ekkor jön az ősz, majd a tél. Amundsenék a 80-82. foknál élelmiszerraktárakat építettek ki, és spéci szánokat fejlesztettek, hogy minél gyorsabban elérjék a sarkot. Október 20-án el is indultak, és december 14-én kitűzték a norvég lobogót – a közvélemény nem csaphatott nagy ünneplésbe; csak március elején értesült a Föld legdélebbi pontjának meghódításáról. A felfedezésben Amundsen társa Olav Bjaaland, Helmer Hanssen, Sverre Hassel és Oscar Wisting volt. Gondoljunk bele, az Északi-sarkra vízi úton eljuthattak volna, ráadásul mennyivel kisebb út az, mint átszelni a földgolyót északról délre.

Mivel mindvégig az Északi-sarkra jutás vágya fűtötte Amundsent, néhány évvel később azzal is megpróbálkozott hajón, majd 1925-ben légi úton is, de azon kívül, hogy ő jutott el a legészakibb pontra (87 fok 44 perc) repülővel, mással nem tudott elbüszkélkedni. A következő évben a Norge léghajón eljutott ugyan a pólusra, de sosem fog kiderülni, hogy ő vagy az állítólag két nappal hamarabb odaérő Richard Byrd járt-e sikerrel a pólus légi meghódításában.

No de vissza a déli féltekéhez. A sarkkör első átszelője második nagy útján James Cook volt, aki feljegyzései szerint jéghegyeket látott – a tudomány mai állása szerint fantáziálhatott – 1773. január 17-én. Magát az Antarktiszt Fabian von Beilingshausen egy orosz expedíció vezetőjeként látta először 1819-ben a Vosztok hajóról. Emberi talp viszont csak két esztendővel később érte a kontinenst, nevesül John Davisé, őt aztán követte egy sereg fókavadász, akik módszeresen kiirtották az utolsó medvefókát is.

A Déli-sark felfedezéséről szóló Scott–Amundsen versengésről Roland Huntford jelentetett meg könyvet (Scott és Amundsen – Versenyben a Déli-sarkért), ami 2003 óta magyarul is olvasható. Scott egyébként tragikus hős, hazafelé a sarkról életét vesztette.

hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés