Könyv

Több mint dadaista hiphop

Látszólag a város – Závada Péter Ahol megszakad című kötetéről

pion, 2012. május 24., csütörtök 08:30, frissítve: csütörtök 09:21
Závada Péter a Költészet utcába tulajdonképpen a párhuzamos Hiphop sugárútról érkezett. A kettőt összekötő Slam Poetry közt Závada maga vájta ki, amin keresztül aztán lehet odavissza sétálgatni. Intelligens térkép került hát ki első verseskötetével a kezei közül, ráadásul jóval izgalmasabb, mint egy GPS-vezérelte 3D-s útvonaltervező, hiszen olyan utakon kalauzol, amelyeknek létezéséről az átutazó amúgy mit sem sejtene.

A kötet címe – Ahol megszakad – a fenti értelmezésben nyilván az utazás fogalmát rántaná elő, de ahogy már bent, az azonos című versben a szűk keret szépen lassan kitágul, és az utazás az érzelmekben folytatódik („Anyajeggyel az életvonalon / ingázni, leszállni tragédiáknál”), az egyértelművé teszi: utazásunk terepe csupán látszólag a város.

Amikor megtudtam, hogy Závada Péternek verseskötete jelenik meg, úgy gondoltam, az lesz e könyv tétje, hogy a költészet felől megújított magyar hiphop nyelve visszahat-e majd magára a költészetre. Ugyanis a harmincéves költő tagja annak az Akkezdeth Phiai nevű hiphop-formációnak, amely hosszú-hosszú idő után végre igazán magyarította ezt a beszélő-beszédes zenei formát.

Azonban az előbbi kérdést, kezemben a kötettel, ma már nem szabad feltennem, hiszen a hiphop világában létrehozott nyelv csupán a szócsapongások kiélésének terepe volt ahhoz a versnyelvhez képest, amelynek mondatai magukkal visznek, s én is magammal vihetem őket, át a városon, át mindenen. Szóval, mondhatnánk Závada Péter saját szavaival élve, valamiféle dadaista hiphoptól – aztán már a saját szavaimmal – jutott el a magyar nyelv költészetté formálásáig, segítségül hívva Kosztolányit, Babitsot, Petrit, Tandorit, Parti Nagyot és a többieket. Ehhez adalékul íme, csupán egy apró ellentétpár: „Standhal felé tendál mentál zendülés / Szandálba flangál szantál szentülés” (Akkezdeth Phiai: Vers mindegy kinek) és „De belül meleg volt a pillanatban, / s az este kint felejtett pillepaplan” (Nuit parisienne).

A vékonyka, negyvenhét verset tartalmazó könyv könnyen, gyorsan és csak szívvel olvasható. Legnagyobb magasságait akkor éri el, amikor a városi zsánerképekből egyet beljebb lépünk, s a „flaszteren” szembetalálkozunk az egyéni és a családi sorstragédiákkal (Csak addig, Valami fényes).

A rímek mindenhol tökéletesek, ahogy a ritmus is, azonban néha eltérít kitűzött célunk irányából az esztétika, lásd Pesti sampon – ami Babits Mihály Messze… messze… című versének Budapest kultikus tereire szűkített parafrázisa. Mindent egybevetve azonban megérte félretenni a dadaista hiphopot, hogy ahol az megszakad, ott egy új költőt üdvözölhessünk.

(Závada Péter: Ahol megszakad. Libri Kiadó, 2012, 68 oldal, 1490 forint.)

hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása