Otthonok

Utolsó esély a családoknak Kelenföldön

Székely Fruzsina, 2016. január 30., szombat 18:00
Férőhelyhiány, kevés állami támogatás és az új szegény réteg kialakulása – leginkább ezek jellemzik idén a családok átmeneti otthonainak helyzetét. Megakadályozni az utcára kerülést azonban ennél jóval többet jelent. Lapunk Kelenföldön járt, ahol a mélyszegénységben élő családok kilátásait kutatta. Megtudtuk: csak egy otthonban 120-ról 163-ra nőtt tavaly a jelentkező családok száma, főként azért, mert kisgyermekkel lehetetlen albérletbe menni.

Ipartelephez hasonló környéken áll a Menedékház Alapítvány kelenföldi átmeneti otthona. Már ebből is látszik, hogy a leginkább nélkülözőket találtuk meg. Rögtön kiderül, a finanszírozási nehézségek miatt minden lobbitevékenységre szükségük van, hátha ezáltal több segítséghez jutnak. Az intézményvezető, Surányi Ákos így vázolja a helyzetet. – 120-ról 163-ra nőtt tavaly azon családok száma, amelyek felvételi jelentkezést nyújtottak be a Menedékház Alapítványhoz. Nyolcvanhét főt tudunk egyszerre befogadni; mint látják, a várólistán szereplők száma azonban ennek többszöröse. Hozzáteszi: önkormányzati segítségre nem támaszkodhatnak, így pedig kisebb tőkével indulnak, mint más átmeneti otthonok.

Véleménye szerint leginkább az a megdöbbentő, hogy míg korábban szegényebb vidéki környezetből érkeztek többségben az ellehetetlenült családok, mára ez a tendencia megváltozott. – Elegáns fővárosi családok jól nevelt gyermekekkel, ők lettek az átmeneti otthonok új lakói – meséli a harmincas éveiben járó intézményvezető. Elmondja, egy évet lehet eltölteni az intézményben, ez indokolt esetben fél évvel meghosszabbítható. – Mivel az utcára kerülés előtt ez az utolsó hely, ahol a családok még együtt tudnak maradni, ezért legtöbben megbecsülik a lehetőséget, és betartják a szabályokat. Aki azonban megszegi a házirendet, vagy elhanyagolja gyermekét, az komoly szankciókkal számolhat. Extrém esetben a gyermeket ki is emelhetik a családból, valamint bántalmazáskor a rendőrséget is bevonhatják.
Surányi Ákos azt mondja, mindegyikre volt példa. Tavaly például egy férfit kellett eltanácsolni, mert berúgva agresszívan kezdett viselkedni gyermekeivel – idézi fel.

– Ha letelik a bent tölthető idő, és esetleg nem sikerült valakinek megoldani a helyzetét, van rá lehetőség, hogy átjelentkezzen másik otthonba, ahol újra kezdődik a visszaszámlálás – említ egy megoldást az intézményvezető, de arckifejezése inkább csalódottságról árulkodik. – Van, aki pedig ezt egy életen keresztül képes kihasználni – zárja le a kérdést. A borongós beszélgetés után sötét folyosó felé vesszük az irányt, belengi a frissen mosott ruha és a belevegyülő olaj szaga. Ebédidőben érkeztünk.
– Jobb, mint az albérlet, mert olcsóbb, csak hát alkalmazkodni kell más emberekhez – mondja egy 19 éves budapesti lány. Rizst kavargatva néha-néha hátrafordul, talányos mosollyal az arcán, miközben elmeséli, anyósa tette ki őt párjával és nyolc hónapos gyermekükkel együtt az utcára, így nem maradt más lehetőségük, mint a kelenföldi otthon. – Amikor a kicsi bölcsődébe megy, viszsza tudok menni dolgozni, van bolti eladói végzettségem – jelenti ki lelkesen, majd az időközben elkészült étellel elhagyja a szobát.

Nem mindenki felszabadult

Nem mindenki ilyen felszabadult azonban az otthonban. A Menedékház legfiatalabb lakója a decemberben született, alig másfél hónapos Márkó. Édesapjával is a közös konyhában találkozunk, aki gyorsfagyasztott pulyakorongokat pakol a felforrósodott olajba. A földre nézve mondja el, nem szívesen akar beszélni helyzetükről, mert az asszony – aki épp vásárolni ment – nem örülne neki, pár perc elteltével azonban már a szobájukba is beenged. – Látják, ennyink van – mutat körbe a kis helyiségben, amelynek felét egy nagy ágy foglalja el. A háttérben bekapcsolva maradt tévé éppen celebek közösségi oldalon megosztott képeitől hangos, ám ez sem képes javítani a hangulaton, sőt, torz kontrasztot képez. A falhoz támaszkodó, idős férfi alig beszél, lesütött szemei azonban annál többet mondanak.

– Kilátástalan a helyzetünk. A családgondozó ugyan segített elintézni a szállást, de a gyermekek miatt az albérletbe jutást sehogy sem tudjuk megoldani – mondja. – Kérdezik, hány gyerek van, mondom: kettő. Egyből el is küldenek – háborodik fel a férfi, de aztán gyorsan visszazuhan a rosszkedvbe. – Ha lejár az egy évünk, talán átvesznek egy másik átmeneti otthonba. A folyosón családi drámába csöppenünk: egy édesanya panaszkodik az intézményvezetőnek volt férjére. Az asszony beinvitál magához. Szobája nagyobb és világosabb a másiknál, ahol három gyermekét neveli egyedül. – Két váltás ruhával hagytuk el a családi házunkat, mert a volt férjem többször is megtámadott, a rendőrség viszont feltételesen elengedte – magyarázza az alig 35 éves nő. Legidősebb lánya – akit láthatóan megviseltek a történtek – az ágyról vág közbe: – Tényleg nem volt mit tennünk, az egy pszichopata! A jövőjükről érdeklődünk, az anya próbál bizakodni. – Megteszünk mindent, amit lehet, de egyelőre munkám sincsen; a „Mekiben” dolgoztam, de az valami brutális volt.

Surányi Ákos a folyosón vár minket, igyekszik minél több család történetét megismertetni velünk. Többen azonban nem akarnak szerepelni – mondja –, de ez érthető. Egy emeleti szobában fiatal anyuka vár már ránk, az ágyon pedig három tíz év alatti kislány ül katonás feszességgel. – Nem mind az enyém ám, csak nagy barátnők – kezdi egyből a nő a gyerekekre mutatva, majd folytatja: – Nekem csak kettő van, sajnos mind betegek éppen. A lányok pizsamában és hálóingben kuncognak össze – őket látszólag nem zavarja, hogy össze vannak zárva. Ekkor nyög fel a sarokból egy aprócska hang – felébredt az egyéves kisfia is. A Miskolc mellől érkező családanya viccesen jegyzi meg: a kisfiú közte és párja között alszik, ami nem is baj, mivel nincs az a pénz, hogy több gyermeket vállaljanak. A kislányok is nevetnek – a szobában ragadós a jókedv.

Számszerűsített hiány
Ötvenszázalékos bővítés oldhatná csak meg a főként fedél nélkül maradt, sokszor az agresszív apa elől menekülő anyákat és gyermekeiket befogadó átmeneti otthonok férőhelyhiányát – nyilatkozta lapunknak a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének elnöke. Takács Imrétől megtudtuk: a várakozók száma lassan hétezres nagyságrendhez közelít, míg az engedélyezett férőhelyek száma 3900 fő körül stagnál. A jelenleg működő, körülbelül 120 átmeneti otthon egyenlőtlenül oszlik el az ország területén. Ráadásul míg 11 évvel ezelőtt évente 730 ezer forintos normatívát adott az állam egy férőhelyre, addig ma már ennél 100 ezer forinttal kevesebbet fizet, miközben a költségek emelkedtek. S mint megírtuk, egyetlen új férőhelyet sem létesíthetnek idén a gyermekek, illetve a családok átmeneti otthonait üzemeltető szolgáltatók, mert az Emberi Erőforrások Minisztériuma nem ad állami támogatást új férőhelyek működtetésére. (Sz. F.)





Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 01. 30.

hirdetés
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása