Utolsót kondult

Pilhál György, 2016. február 23., kedd 21:01

Kilenc helyett csupán kettőt kondult pénteken este az erdélyi Szászveresmart középkori erődtemplomának harangja. Az utolsó kettőt – a harmadikra összeomlott a hatszáz éves torony. Talán nem is az élemedett kor, az elhanyagolt állapot okozta a negyven méter magas torony pusztulását, inkább a templomra telepedő néma űr, a gyülekezetet alkotó szász közösség fájó hiánya – véli a szomorú eseményről tudósító amatőr történész, Hetzmann Róbert, a határon túli emlékhelyek alapos ismerője. Hajlok rá, ez történhetett. A műemlék templomok ezer szállal kötődnek közösségeikhez. Ha elmennek a hívők, közel a vég…

Szászveresmartot, ezt a Brassótól alig huszonöt kilométerre fekvő ezerfős falut a XIX. század végéig javarészt jómódú szász evangélikusok lakták. Temploma, a szomorú sorsú harangtoronnyal és az őt körbeölelő várfallal fél évezreden át dacolt a történelem viharaival. Az itt maradók száma rohamosan apadt: 1992-ben már csupán 76, tíz évre rá mindössze hét idős német ajkú élt a faluban. Mára ők is elmentek…

Sokban hasonló a szintén erdélyi Kiszsolna középkori evangélikus templomának sorsa. Magyar művészettörténészek állítják, Giotto legendás festménye, a Navicella lemeszelt másolata bukkant elő nemrég a málladozó falon. A szászok alkotta gyülekezet mára itt is kihalt, a romos templom elhagyottan áll. Hetzmann szerint csupán évek kérdése, mikor szembesül a magyarság is hasonló tragédiával.

Babits írja valahol: „s mint este egyedűl maradt cselédek, / sírnak a tárgyak, bárha nincs szavuk.”


Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 02. 23.

hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása