Az edzés hormontermeléssel is beindítja a fogyást

Molnár Csaba

2016. október 21., péntek 15:12, frissítve: péntek 19:28

A testmozgás energiaigényének fedezéséhez a szervezet lebontja a zsírszöveteket, ezáltal csökken testtömeg és csökken rengeteg betegség kockázata. Kiderült azonban, hogy az edzés más módon is jótékony hatást gyakorol a test összetételére: átalakítja zsírpárnáink felépítését.

Az emlősök zsírszövete két csoportra osztható: fehér és a barna zsírszövetre. Ezek között jóval több a különbség, mint a hasonlóság, nem meglepő hát, hogy egészségünk megőrzése szempontjából is eltérően kell hozzájuk viszonyulnunk. A legtöbb ember által ismert (és utált) zsírszövet a fehér (vagy sárga) zsír. Ha mikroszkóp alatt nézzük meg az ezt alkotó sejteket, szinte semmi mást sem látunk, mint hatalmas zsírcseppeket. És valóban: a fehér zsírszövet sejtjeit szinte tökéletesen kitölti egyetlen nagy zsírcsepp, ami minden más sejtösszetevőt, így a magot és a vékonyka plazmát a sejthártyához szorít. A fehér zsírszövet fő funkciója tulajdonképpen a tartalék tápanyag raktározása, sejtjeit csak ritkás hajszálérhálózat szövi be. 

Nagyban különböznek a fehér zsírsejtektől a barnák, amelyek kisebbek és alakjuk is szögletes. Fontosabb eltérés, hogy bennük több kisebb zsírcseppet találunk a „normális” sejtmag és számos mitokondrium mellett. Utóbbiakban zajlanak a sejt lebontó, energiatermelő folyamatai, így nagy számuk arra utal, hogy a sejt intenzív anyagcserét folytat. Nem véletlen az sem, hogy e sejtek között sűrű érhálózatot találunk: a kapillárisokban folyó vér egyrészt oxigénnel látja el a sejteket, elszállítja a szén-dioxidot belőlük, de a hormonális szabályozásra is lehetőséget biztosít.

Központban a irizin

Mostani történetünk központjában is egy hormon, az alig pár éve ismert irizin áll: erről mutatták ki, hogy intenzív munkára fogott izmokban termelődik, azokból pedig a véráramon keresztül eljut a zsírszövetekig. Mint a The New York Times cikkéből kiderül, ez a hormon utóbbiakban bonyolult biokémiai folyamatokat indít be, amelyek eredményeképpen a fehér zsírszövet barnává alakul át. Emberben jelentősebb mennyiségű barna zsírszövet csak csecsemőkorban található, felnőve nagy része lebomlik. Eddigi ismereteink szerint fő funkciója más emlősökben a testhőmérséklet-szabályozással függ össze: például a téli álmot alvó állatok telente a barna zsírszövetek égetésével tartják szinten testhőmérsékletüket.

Mint az előbbiekből kiderült, a barna zsírszövetben igen intenzív kalóriaégetés és lebontás folyik. Erre építették vizsgálatukat a Harvard Egyetem kutatói, akik egereknek adtak be injekciósan irizint, majd nézték, hogy az milyen hatással van a zsírszövetekre: azt tapasztalták, hogy amellett, hogy megnövekedett barna zsírszöveteik tömege, kevéssé híztak el, még akkor is, amikor magas zsírtartalmú étrenden tartották őket. Ez igen ígéretesnek hangzott, de mostanáig senki sem tudta, hogy az irizin hasonló hatást fejt-e ki az emberben is. Sőt azt sem, hogy létezik-e ez a hormon egyáltalán fajunkban. Később ez utóbbi kérdésről bebizonyosodott, hogy mi is termeljük ezt a hormont, de a hatása továbbra is ismeretlen maradt.

Kísérlet élesben

E területen nemrég a Floridai Egyetem kutatói értek el áttörést. Ehhez emberi fehér és barna zsírszövetet vizsgáltak, méghozzá úgy, hogy előbbit olyan nőktől szerezték be, akik mellkisebbítő műtétre jelentkeztek az egyetemi klinikán, utóbbit pedig veserákkal operált betegektől (ennek oka, hogy a barna zsírszövetünk nagy része a vesék felületén található). E zsírmintákat kezelték a laboratóriumban emberi irizin hormonnal, az eredmények pedig igazolták a várakozásokat: az irizinnel kezelt fehér zsírszövet „bebarnult”. Emellett a benne lévő differenciálatlan őssejtek (amelyekből zsír- és csontsejtek is képződhettek volna), az irizin hatására inkább csontsejtekké alakultak. Magyarul az irizin legalább kétféle módon csökkenti a fehér zsírszövet tömegét.

Itt tart most a kutatás. Azt egyelőre még korai lenne kijelenteni, hogy az emberben (tehát nem laboratóriumi sejtkultúrában) is ugyanúgy működik az irizin, mint az egerekben. De semmi okunk nincs kizárni, hogy az intenzíven működő emberi izmok is termelik e hormont, amely ezután beindítja a fehér zsírszövet barnává alakulását és így az intenzív kalóriaégetést – végső soron pedig a fogyást.