Az emberek többsége két kópiát hordoz DNS-ében abból a génváltozatból, amely lehetővé teszi, hogy valaki szaglásával észleljen egy szteroid feromont, az androsztenont, amely az emlős fajok hímjeiben van jelen.

Különösen sok androsztenon található a sertés hímjeiben, de a fejlett országok többségében kémiai kasztrálásnak vetik alá ezeket az állatokat, így a szag nem zavarja a fogyasztókat. Az Európai Unióban azonban most azt tervezik, hogy betiltják a kémiai kasztrálást, így elképzelhető, hogy sokak számára kellemetlen szagú lesz a jövőben a disznóhúsból készült étel – írta a Scientific American című ismeretterjesztő lap.

Norvég kutatók amerikai kollégáikkal közösen keresték, hogy mennyire találják kellemetlennek az emberek a kasztrálatlan állatok húsának a szagát. Huszonhárom önkéntest toboroztak, akikkel először azt tesztelték, hogy milyennek érzékelik az androsztenon szagát. A vizsgálatokból kiderült, hogy azok, akik megérezték a vegyület szagát, két kópiát hordoztak az OR7D4 jelű génből. Azok, akik nem érezték a szagot, vagy nem találták azt kellemetlennek, egy kópiával rendelkeztek ebből a génből – vagy eggyel sem. (Génpárjaink egyik kópiáját az egyik, másikat a másik szülőtől kapjuk.)

A következő kísérletben főtt húst kínáltak a tesztalanyoknak, amelyhez olyan koncentrációban adagolták az androsztenont, amekkorában a kasztrálatlan hím sertésekben megtalálható. A korábban a szagra érzékenynek talált emberek rosszabb szagúnak és ízűnek minősítették így a főtt húst, mint azok a társaik, akiknél nem két kópia volt jelen az OR7D4 jelű génből.