A kutatásról a Journal of Forensic Sciences című folyóiratban jelenik meg tanulmány.

A lábtőt hét csont – az ugrócsont (talus), a sarokcsont (calcaneus), a sajkacsont (os naviculare), a belső ékcsont (os cuneiforme mediale), a középső ékcsont (os cuneiforme medium), a külső ékcsont (os cuneiforme laterale), valamint a köbcsont (os cuboideum) alkotja.

„Igen sűrű, tömör csontokról van szó, amelyek sokkal – strapabíróbbak –, mint a nem azonosítására alkalmazott medence, vagy koponya. Gyakorta megőrződik az ismeretlen halottak cipője is, amely szintén védi a lábtő csontjait” – magyarázta a módszer előnyeit Troy Case, az Észak-Karolinai Állami Egyetem docense, a tanulmány társszerzője.

A kutatók 160 európai és amerikai származású nő és férfi lábtőcsontjainak hosszát, szélességét és magasságát mérték meg. Az egyetlen kivételt a sarokcsont képezte, amelynek csupán a hosszát mérték meg.

Korábbi kutatások már kimutatták, hogy az ugrócsont és a sarokcsont meglehetősen jó indikátora lehet a vizsgált egyén biológiai nemének, ugyanakkor figyelmen kívül hagyták a többi, sokkal kisebb lábtőcsontokat.

Az Észak-Karolinai Állami Egyetem antropológusai azt találták, hogy a jobb láb csontjai a biológiai nem megbízhatóbb indikátorai. Így például a jobb láb ugrócsontja 90 százalékos biztonsággal tanúskodik a nemről.

A kutatók ugyanakkor rámutatnak arra, hogy egyetlen csonton elvégzett mérések tévútra vezethetnek rendkívül magas nők és igen alacsony férfiak esetében. Ezért az antropológusok azt javasolják, hogy különböző csontok mérését végezzék el, meghatározva ezeknek az egymáshoz viszonyított arányait. Amennyiben például az ugrócsont magasságát összevetik a középső ékcsont hosszával, már 93,6 százalékos pontossággal meghatározható a csontváz neme.

A módszert igazságügyi orvosszakértők figyelmébe ajánlják, ugyanakkor rámutatnak, hogy az eljárás ókori népességek vizsgálatánál is hasznosnak bizonyulhat.

„Jelenkori európai és amerikai népesség vonatkozásában dolgoztuk ki a módszert, vagyis eredményeink nem alkalmazhatók egy az egyben ókori csontmaradványok esetében. A lábtő csontjai azonban a nem legbiztosabb indikátorai, ezért ha nagy számú csontvázat vizsgálnak meg és némelyiküknél a koponya, vagy a medence alapján meghatározható az elhunyt neme, módszerünk segítségével kidolgozhatják a lábtőcsontok értékelésének szabványait” – emelte ki Troy Case.