„Az óceán vastartalmú vegyületekkel történő trágyázása a bonyolult mikroszkopikus fajokból álló fitoplanktonok virágzását idézte elő, ami által jelentős mennyiségű szén-dioxid került az óceánok mélyére” – közölte a kutatócsoport.

Az egész világ tudósai kutatják az általános felmelegedésért felelős egyik legfontosabb üvegházhatású gáz, a szén-dioxid tárolásának és semlegesítésének a módját. A déli tengereken 2004-ben Victor Smetacek, a németországi Bremerhaven Tengerkutató Intézetének munkatársa vezette csoport által elvégzett kísérlet során azonban azt nem sikerült biztonsággal felmérni, meddig tart a szén-dioxid „csapdába ejtésének” hatása. Az öthetes megfigyelés során kiderült, hogy a kovamoszatok virágzása négy héttel a „trágyázás” után tetőzött. Ezt számos kovamoszatfaj pusztulása követte, ezek viaszos anyagot alkotva a zooplanktonok ürülékével együtt a tenger mélyére süllyedtek alá.

Évszázadokig a tenger mélyén maradhat


„Ezek a tények és számos bizonyíték – bár mindegyiknél jelentős a bizonytalansági tényező – arra engednek következtetni, hogy ennek a biomasszának legalább a fele 1000 méternél mélyebbre süllyedt, és jelentős aránya elérte a déli óceán mélyét” – mutattak rá a kutatók. A vas-szulfáttal megtrágyázott fitoplanktonok akár évszázadokon át közvetlenül a tengerfenék felett, illetve még tovább tenger mélyén található üledékekben lekötve tarthatják a szén-dioxidot – tették hozzá.

A tanulmányt összegezve Michael Steinke, a nagy-britanniai Essexi Egyetem tanára kifejtette: a szárazföldi növényekhez hasonlóan a fotoszintézissel létrejött fitoplankton a tengerben lebeg, elnyeli a szén-dioxidot az óceánok vízfelszínén, majd amikor elpusztul, az óceán mélyére süllyed, és több száz éven át fogva marad az üledékekben. A szén-dioxidnak ez a vándorlása segíti szerinte a környező hőmérséklet fenntartását és teszi lehetővé az életet a Földön. A kutató szerint mindazonáltal nem lehetséges ipari módszerekkel, az óceán trágyázásával csökkenteni az éghajlatváltozást, mert nehéz és sokba kerül a megfelelő helyet megtalálni az ilyen kísérletekhez.

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szakértői már 2007-ben figyelmeztettek azokra a veszélyekre, amelyeket egy ilyen megoldás a tengeri környezetre jelentene, és amelyekre a szerdán közzétett tanulmány nem tér ki.