A Bill Clinton volt amerikai elnök által „a világ legrémisztőbb helyének” nevezett 248 kilométer hosszan elnyúló határterületet egymillió katona őrzi, s további egymillió akna „gondoskodik” arról, hogy idegen ne tegye be a lábát a zónába.

A dél-koreai kormány megelégelte a területtel kapcsolatos negatív sztereotípiákat, és új arculat megteremtésén fáradozik. Idegenforgalmi szempontból panaszra ugyan eddig se lehetett ok, hiszen évente 6,5 millió turista keresi fel a hidegháború máig élő örökségét, hogy távcsővel vessen egy pillantást az elszigetelt, titokzatos országra. A látogatók egy része az észak-koreai nép iránti szeretetből érkezik a két Koreát elválasztó földsávhoz, míg mások inkább egy kis adrenalinlöketre vágynak, hiszen a világon nincs még egy ilyen jól – és biztonságosan – megközelíthető aktív demilitarizált övezet.

Átcímkézés

Pak Mi Dzsa, a dél-koreai környezetvédelmi minisztérium természetpolitikai osztályának igazgatója elmondta, hogy a térség „mostanáig” a háború és feszültség szimbóluma, illetve a korlátozások és a fokozott biztonsági óvintézkedések zónája volt. Mint hangsúlyozta, ezen szeretnének változtatni azzal a tervükkel, hogy ökozónává, mégpedig a „béke és élet zónájává” címkéznék át a területet.

„Reméljük, a jövőben inkább azért jönnek majd ide az emberek, hogy megtekintsék az itteni vadvilágot, nem pedig azért, hogy a világ utolsó megosztott országát láthassák” – nyomatékosította Pak. Az elképzelés a valóságtól egyáltalán nem elrugaszkodott, tekintve, hogy a 60 évvel ezelőtti koreai háború egy több kilométer széles, emberektől teljesen érintetlen ütközőzónát, s ezzel együtt – egyfajta hozadékként – akaratlanul is egy természeti rezervátumot hozott létre, amely több ezer állat- és növényfaj, egyebek mellett ritka darufélék és a koreai repülő mókus otthona. A környezetvédelmi minisztérium terve szerint a zónában egy ösvényt hoznának létre, lehetőséget teremtve így a turistáknak a gazdag flóra és fauna megcsodálására.