A mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet szakemberei úgy vélik: megállapításuk határozottan megerősíti, hogy az éles obszidián késeket emberáldozatok bemutatására használták. Korábban csak olyan közvetett bizonyítékok voltak erre az ősi gyakorlatra, mint a korabeli csontvázakon talált csontbevágások és -sérülések jellege.

A kutatók 20 éve bukkantak a megkövesedett vérnyomoknak vélt maradványokra azon a 31 késen, amelyet a közép-mexikói Puebla államban lévő Cantona település ásatásán tártak fel. Az intézet közleménye szerint azonban hosszú időt vett igénybe, amíg rátaláltak a megfelelő vizsgálati módszerre, amellyel az emberi szövetmaradványok azonosíthatók. Ez végül egy pásztázó elektronmikroszkópos eljárás lett. A kevéssé ismert cantonai kultúra a titokzatos Teotihuacan városállam után virágzott, és több mint ezer évvel megelőzte a vidék leghíresebb emberáldozatot gyakorló kultúráját, az aztékot.

Két évvel ezelőtt adták át a régészek a korábban megtalált késeket Luisa Mainou-nak, aki a pásztázó elektronmikroszkóppal végül sikeresen azonosított rajtuk vörösvértesteket, kollagént, ínból és izomszálból származó töredékeket. A maradványok jellege arra utal, hogy a késekkel mély vágásokat ejtettek azzal a céllal, hogy darabokat metsszenek ki az áldozat testéből. „Ezek a megállapítások arra utalnak, hogy a késeket áldozatbemutatáshoz használták” – közölte Mainou.

A felfedezés némiképp új fényben tünteti fel a spanyolok előtti helyi kultúrák homályos áldozati gyakorlatát. Ezekben a korai kultúrákban az emberi vért a kozmosz egyensúlyának fenntartásához szükséges életfolyadéknak hitték. Egyes vizsgált késeken például több nyomot találtak vörösvértestektől, míg másokon bőrsejtekből volt több, megint másokon pedig izomból vagy kollagénből. „Ez arra utal, hogy minden vágóeszközt – formájának megfelelően – más-más célra használtak” – tette hozzá Mainou. Az eredmények azt is sugallják, hogy az áldozati késeket használat után rituálisan tárolták, elmosás nélkül.