A protoplanetáris korong vagy proplid általában fiatal csillagok körül kialakuló anyagbefogási (akkréciós) korong, amelyben gáz és szilárd részecskék keringenek. Ezek a részecskék idővel nagyobb anyagcsomókká, planetezimálokká, végül bolygókká állnak össze. Az akkréciós korongok anyaga általában abból a ködből származik, amelyben a csillag létrejött. Összetétele idővel változik, kezdetben meglehetősen gyorsan, végül a gázanyagból létrejönnek az óriásbolygók. A folyamat „mindössze” pár millió évet vesz igénybe. A gázanyag elfogytával, a planetezimálok folyamatos ütközései után a csillag körül törmelékkorong (átmeneti korong) marad vissza, amelyből a kisebb, Földhöz hasonló bolygók állnak össze. Ez azonban már 20-30 millió évet is igénybe vehet.

A protoplanetáris korongokat infravörös teleszkópokkal lehet észlelni. Az amerikai űrkutatási ügynökség (NASA) infravörös csillagászati műholdja 1983-ban fedezte fel a TYC 8241 2652 katalógusjelű csillag körüli porkorongot. A csillag a 4,6 milliárd éves Naphoz képest ifjú, mindössze 10 millió éves, és 450 fényévnyire, a Kentaur (Centaurus) csillagképben van. A protoplanetáris korong a Nap és a Föld közötti távolság felével megegyező messzeségben volt a csillagtól, és óriási mennyiségű port tartalmazott. (A Nap és a Föld átlagos távolsága 149 597 870 kilométer.)

Fotó: NASA


„A korongnak egy ifjú csillaghoz való közelsége és a porrészecskék óriási mennyisége azt jelenti, hogy a Naprendszer kőzetbolygóihoz hasonlatos égitest fejlődött benne” – magyarázta a szerzők egyike, Ben Zuckerman, a Kaliforniai Egyetem Los Angeles-i intézményének asztronómusa. A porkorong negyedszázadon át ragyogott, hogy aztán viszonylag gyorsan, mindössze 2,5 év alatt eltűnjön. Teljes felszívódásáról tanúskodnak a Chilében működő Gemini obszervatórium távcsövével május 1-jén készített felvételek.

„Nem tudjuk, hogy honnan származott ez a rettenetes mennyiségű por, ahogy azt sem, hogy hová tűnt ilyen hirtelen. A csillagászok számára, akik sok millió, sok milliárd éves égi történéseket figyelnek meg, szokatlan egy 2,5 éves kozmikus folyamat, amely asztronómiai mércével szemvillanásnyi időt jelent” – hangsúlyozta Zuckerman. A kutatócsoport vezetője, Carl Melis, a Kaliforniai Egyetem San Diegó-i intézményének csillagásza szerint két magyarázat lehetséges a protoplanetáris korong eltűnésére: vagy beszippanthatta a csillag, vagy valamilyen okból kilökődhetett a világűrbe, noha egyik sem igazán meggyőző. „A felfedezés arra sarkallja a csillagászokat, hogy újragondolják a naprendszerek alakulásával kapcsolatos nézeteiket” – fogalmazott Melis.