A futó boglárka (Ranunculus repens) neve franciául bouton-d'or (aranygomb), angolul buttercup, németül Butterblume, hollandul boterbloem (vajvirág), annak a vajhoz hasonló visszatükröződésnek köszönhetően, ami akkor keletkezik, amikor a bőrhöz közelítik. „A tudósokat egy évszázada foglalkoztatja a jelenség” – magyarázta a neves brit egyetem, amelynek írása a Royal Society brit tudományos akadémia Interface című folyóiratában jelent meg.

A cambridge-i egyetem fizikai és botanikai tanszéke felfedezte, hogy a szirmok sajátos szerkezete a magyarázata a boglárkának a tüköréhez hasonló, sajátos sugárzásának. A szirmok sejtjei két rendkívül sima felületből állnak, amelyeket levegőréteg választ el egymástól. A fénynek a sima felületen és a levegőpárnán át történő visszatükröződése magyarázza, miért tükröz vissza a boglárka több fényt, mint bármelyik más virág. A kutatók azt is felfedezték, hogy a boglárka jelentős adag ibolyántúli sugárzást is visszatükröz, amelyre igen érzékenyek a méhek és más beporzó rovarok.

A boglárka visszatükröződésének funkciója a szaporodást biztosító rovarok vonzása – a számos országban, így Nagy-Britanniában és Franciaországban ismert játéktól függetlenül. Bár más tényezők – mint az illat és a hőmérséklet – is befolyásolja a virág és a beporzó rovarok közötti kapcsolatokat, a vizuális forma a kommunikáció fontos eleme – fejtette ki Silvia Vignolini, a cambridge-i egyetem munkatársa.