A hótakaró átlagos időtartama bő fél évszázad alatt egy hónappal, az egy méternél vastagabb hótakaróé pedig két és fél hónappal rövidült le. A jelenséget az magyarázza, hogy az éghajlat felmelegedése jobban hat a hegyi térségekre, mint az ország más részeire.

A Porte-hágónál mért átlaghőmérséklet 1960 óta 2 százalékkal nőtt, míg Franciaországban az emelkedés átlaga csak 1 százalékos volt. Az 1500 méternél alacsonyabb magasságban lévő téli sportközpontok helyzete már évek óta aggasztja az éghajlat felmelegedésének hatását figyelő központ, az ONERC szakértőit. A meteorológusok szerint az ottani síterepek sorsa bizonytalanná válhat.

Mint a Le Figaro című párizsi lap megjegyezte, általában is csökken a hó mennyisége a francia hegyekben. A hótakaró vastagsága a megfigyelők szerint az északi Alpokban 1 méteres átlagról várhatólag 60 centiméterre zsugorodik, a déli Alpokban és a Pireneus-hegységben pedig 40 centiméterről 20 centiméterre.

Gérald Giraud, a hótakaróval foglalkozó grenoble-i tudományos állomás kutatója emlékeztetett arra, hogy 1990-ig nem volt olyan év, amelyben a hó átlagvastagsága elmaradt volna az 50 centiméternél, az utóbbi három évben viszont ismételten ez történt. Pillanatnyilag az 1800 méternél magasabban fekvő magashegyi síállomásokat nem érinti a folyamat, de a távolabbi kilátások korántsem biztatóak.

A klímaforgatókönyvek – legalábbis azok, amelyek a jelenlegi tendenciákat vetítik ki a jövőre – nem sok jót ígérnek 2050-ig: a hómennyiség várhatólag 60 százalékkal apad a francia középhegységeken az elkövetkező négy évtizedben, 1800 méter felett a csökkenés 30-40 százalékos, 2400 méter felett pedig 20 százalékos lesz. Ami annyit jelent, hogy a téli üdülőhelyek illetékeseinek és a hegyi turizmusból élő településeknek újra kell gondolniuk a jövőt, alkalmazkodniuk kell a kialakuló új helyzethez.

Azt, hogy nem is a távoli jövőről van szó, jól mutatja az Haute-Savoie megyében lévő Drouzin-le-Mont téli üdülőhely sorsa. Lesiklópályáit megfelelő bevételek híján akár már a következő szezonban le kell zárnia. Az 1230 méteres magasságban lévő település mind kevesebb vendéget vonz. Helyzetét nehezíti, hogy a közelben található Portes du Soleil síparadicsoma, ahol sokkal több pálya várja a lesiklás szerelmeseit.

A síszezont évek óta deficittel záró Drouzin-le-Mont ingatlanfejlesztője tavasszal kivonult a terepről, az új beruházó azonban csak akkor venné át a komplexumot, ha legalább száz új lakást építhet, amit viszont a szabályok nem tesznek lehetővé. Drouzin-le-Mont sportpályái Biot községhez tartoznak, amelynek polgármestere nem halogathatta tovább a döntést: elhatározta a lesiklópályák legnagyobb részének bezárását, és már le is szereltette a drótkötélpályákat, hogy új tevékenységeket alakítson ki – eljön a sífutás, a kirándulások ideje, az alpesi sí kedvelőit pedig ingajáratokkal szállítják majd a környező pályákra.

„Az éghajlat felmelegedésével a középhegységek síközpontjai kénytelenek lesznek – főleg a kisebbek – átszervezni működésüket: azok lesznek a nyertesek, akik elsőként szánják rá magukat a változtatásra” – reménykedik a polgármester.

A kis falu lakói azonban nyugtalankodnak. Ha az üdülőhely látogatottsága gyérül, akkor ingatlanjaik értéke is zuhan. Sok illúziójuk azonban nem lehet. A közeli Abondance nevű síközpont már 2007-ben kénytelen volt lezárni lesiklópályáit: bár akkor amerikai beruházók egy csoportja átvette a terepet, nem tudta nyereségessé tenni, és végül távozott. A hóval a remények is elolvadnak. Azóta jól-rosszul a polgármesteri hivatal intézi a síközpont ügyeit, ahogy telik tőle.