A hasnyálmirigyrákkal küzdő 78 esztendős tudós kedden hunyt el egy bloomingtoni kórházban. A tudós – férjével, Vincent Ostrommal 1973-ban alapította az Indianai Egyetem politikaelméleti és politikaelemző tanszékét –, tavaly tudta meg, hogy rákban szenved, ennek ellenére folytatta kutatásait – mondta el Michael McGinnis, a tanszék jelenlegi igazgatója, a tudós barátja, aki mellette volt a halálos ágyánál. „Az utolsó pillanatig dolgozott” – elevenítette fel az igazgató, aki 25 éven át volt a professzor munkatársa.

Elinor Ostrom 2009-ben kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat, Oliver Wiliamsonnal, a Kaliforniai Egyetem tudósával megosztva. Mindkettejüket a gazdasági rendszerek irányítási szabályainak elemzéséért tüntették ki. Ostromot a „a gazdasági kormányzással, különösképpen a közös erőforrásokkal kapcsolatos elemzései” miatt méltatta a svéd akadémia. Williamson közleményben fejezte ki gyászát: mint írta, nagyszerű ember, inspiráló tanár és kolléga, kiváló társadalomtudós volt, aki örömmel végezte munkáját, és annak eredményeit sikeresen tudta átadni másoknak.
Az Indianai Egyetem elnöke, Michael McRobbie hangsúlyozta, hogy Ostrom távozásával, akinek „úttörő munkája” tekintélyt szerzett az egyetemnek, az iskola „pótolhatatlan és fantasztikus kincsét veszítette el”. McGinnis felidézte, hogy a tudós számos egyéb tudományos elismerésének pénzjutalmához hasonlóan a Nobel-díjjal járó 1,4 millió dollárt is a tanszéknek adományozta. Mint megjegyezte, az Ostrom házaspárnak nem volt gyermeke, élő rokonuk is csak kevés volt, valójában a tanszéken dolgozó embereket tartották a családjuknak.

Elinor Ostrom 1933-ban Los Angelesben született, és ott is nőtt fel. Életét a természeti források és az emberek közötti interakció tanulmányozásának szentelte. Kutatásaival kimutatta, hogy olyan természeti forrásokat, mint az erdők, tavak, olajmezők és legelők, jobban menedzselik azok az emberek, akik valóban dolgoznak velük, mint a kormányok vagy magánvállalatok.