Mint azóta kiderült, az 1761-ben született Byrne szervezetében túltermelődött a növekedési hormon. A gigantizmusban szenvedő fiatalember 19 évesen Londonba utazott, hogy ott kamatoztassa rendkívüli termetét, ott is halt meg 22 évesen, 1780-ban.

Halála előtt Byrne azt kérte, hogy tetemét ólom koporsóban süllyesszék a tengerbe, ám ez a kívánsága nem teljesült eddig. A sebész John Hunter lefizette az ír óriás egyik barátját, és megszerezte a holttestet, melyről lemaratta a húst, a visszamaradó csontvázat pedig kiállította saját múzeumában.

A British Medical Journal című orvosi folyóiratban most közzétett tanulmányukban Thomas Muinzer és Len Doyal kutatók annak a véleményüknek adnak hangot, hogy Byrne maradványainak most már az eredeti kérés szerint kellene megadni a végtisztességet. Úgy vélik, hogy Hunter tette megváltoztathatatlan ugyan, ám morálisan helyre lehetne hozni az óriás végakaratának megkésett teljesítésével.

Byrne DNS-ét az utóbbi években teljes elemzésnek vetették alá, és csontvázán is elvégeztek számos vizsgálatot. Ezek eredménye adatbázisokból a későbbiekben is kutatható, így Muinzer szerint nincs ok a temetés további halasztására.