A tudósok mindeddig azt feltételezték, hogy a prehispán kultúrákban csupán italként fogyasztották a kakaót, amely az elit kiváltsága volt. Az elképzelések szerint összezúzták a kakaóbabot, majd folyadékkal keverték el, esetleg erjesztették.

A Mexikói Nemzeti Antropológiai és Történelmi Múzeum régészei által a Paso del Macho lelőhelyen feltárt leleteket az amerikai Millsaps College szakértői vizsgálták, és teobrominnak, a kakaónövény által termelt keserű alkaloidájának, valamint koffeinnek a nyomait találták meg.

„Ez az első alkalom, hogy a csokoládé nyomait az étel szervirozására szolgáló tányéron fedeztük fel. Nem valószínű ugyanis, hogy tányéron őrölték volna meg a kakaóbabot, ehhez általában őrlőköveket alkalmaztak” – vélekedett Tomas Gallareta régész.

Az aztékok kezdhették

John S. Henderson, a Cornell Egyetem antropológusprofesszora, az ókori csokoládé egyik legismertebb szakértője érdekesnek nevezte a leletet.

A kakaónyomok arra utalnak, hogy a mexikói konyha olyan tradicionális fogásai – mint a húsételekhez szervírozott csokoládészósz, a mole – az azték hagyományokban gyökereznek.

A Kr.e. 500-ból származó tányérdarabok nem a legrégebbi csokoládényomokat tartalmazó edénytöredékek, amelyeket Mexikóban tártak fel. Körülbelül ezer évvel idősebbek azok az ivóedények, amelyeket a Yucatán-félsziget nyugati részén tártak fel és az olmék népességhez köthetők.