Miriam Reichel, az Albertai Egyetem őslénykutatója a fogak teljesen nyilvánvaló méretbeli eltérései mellett felfedezte a recézett élek között mutatkozó különbségeket is – olvasható a The Science Daily tudományos hírportálon.

A paleontológus szemügyre vette a ragadozó Tyrannosauridae család összes ismert képviselőjének fogazatát, és arra a következtetésre jutott, hogy a T. rex fogai mutatták a legnagyobb morfológiai változékonyságot. A fogak „szakosodása” hatalmas előnyt biztosított a T. rex számára más dinoszauruszokkal szemben, az elemzés ugyanis kimutatta, hogy míg az elülső fogak ragadták meg és húzták a zsákmányt, az oldalsókra hárult, hogy átszúrják és kiszakítsák a hatalmas falatot. A hátsó fogak kettős feladatot végeztek: ezek darabolták és őrölték meg a húst, majd továbbították a táplálékot a nyelőcső felé.

Fotó: Reuters



„A különböző recézett élek egyrészt lehetővé tették, hogy a T. rex rendkívül erős fogazatával átharapja és megrágja az izomzatot és a csontokat, másrészt elhelyezkedésüknek és dőlésszögüknek köszönhetően továbbították a tápcsatorna felé” – magyarázta Miriam Reichel, hozzátéve: a „zsarnokgyík” fogainak vizsgálata során meglepte, hogy ezek nem éles, tőrszerű képződmények voltak.

„Meglehetősen széles, kerek, banánszerű fogakkal rendelkezett. Amennyiben lapos, késszerű alakjuk lett volna, könnyűszerrel kettétörhettek volna a kiszemelt zsákmány erőteljes védekezése során” – vélekedett a kanadai őslénykutató.

A kutatásról a The Canadian Journal of Earth Science című folyóiratban jelent meg részletes tanulmány.