Gyorsevők voltak a vegetáriánus dinoszauruszok?

TK, 2012. július 20., péntek 15:47, frissítve: péntek 16:03
Gyorsevők voltak százötvenmillió évvel ezelőtt a vegetáriánus dinoszauruszok, amelyek egyben, rágás nélkül nyelték le a leveleket, hogy megtömjék bendőjüket – derítették ki brit kutatók, akik komputeres modellezés segítségével igyekeztek feltérképezni a növényevő őshüllők táplálkozási szokásait.

A kutatásról a Naturwissenschaften című folyóiratban jelent meg tanulmány. A kutatók elsősorban a Diplodocus dinoszauruszokkal foglalkoztak. A Diplodocus (nevének jelentése dupla gerenda) az egyik legjobban ismert szauropoda, egy igen nagy, hosszú nyakú, négy lábon járó, ostorszerű farokkal rendelkező állat. Mellső lábai kissé rövidebbek voltak a hátsóknál, ezért a teste nagyjából vízszintesen helyezkedett el. Hosszú nyakú és farkú, négy, erős lábon álló csontváza mechanikailag függőhídra emlékeztetett. Testsúlya elérhette a 15 tonnát, hossza 30 méter körül volt, hatméteres nyakán pedig apró fej ült. Kis, cölöpszerű fogai, amelyek csak az állcsont elülső részén helyezkedtek el, előrefelé álltak. A hatalmas állatok különösen gyorsak és hatékonyak voltak, ha a táplálkozásról volt szó – olvasható a tanulmányt ismertető Discovery News hírei között.

Százharminc évvel ezelőtti felfedezése óta több elmélet is született arra, hogy miként és mivel táplálkozott a Diplodocus – egyesek szerint „szabályosan” harapott, mások szerint előreálló fogaival „lehúzta” az ágakról a leveleket, de voltak olyan elképzelések is, hogy a fák kérgét hántolta le.

Az Edinburghi Egyetem és a londoni Természettudományi Múzeum kutatói Mark Young vezetésével CT segítségével megalkották egy komplett Diplodocus-koponya térhatású modelljét. Ezt követően a modell biomechanikai tulajdonságait vizsgálták az úgynevezett végeselem-analízis (FEA/ Finite Element Analysis) segítségével.

A FEA olyan igazolt pontosságú matematikai számítási eljárás, amely a szerkezetekben végbemenő fizikai folyamatok modellezésére alkalmas. Elnevezése onnan ered, hogy a bonyolult térbeli alakzatok – alkatrészek – egyszerű geometriai alakzatokból (véges elemekből) épülnek fel, utóbbiak a csomópontokban meghatározott illesztési feltételek szerint kapcsolódnak egymáshoz. A csomópontokban erő- és nyomatékátadás valósul meg. Az eljárást a repülőgépgyártástól az ortopédiai implantátumok tervezéséig számos területen alkalmazzák sikerrel.

A vizsgálatok szerint a Diplodocus nagy valószínűséggel főleg levelekkel táplálkozott, az ágakról „lehúzva” egyben, rágás nélkül lenyelte azokat: csak így volt képes a létfenntartásához szükséges hatalmas mennyiségű élelmet magához venni. Étrendjében a tűlevelűek domináltak, de nem vetette meg a páfrányt vagy a zsurlót sem. Ugyanakkor nem hántotta le a fakérget, mint teszi ezt a jelenkori szarvasok némelyike.

„A szauropoda dinoszauruszok, mint amilyen a Diplodocus, fura, egyetlen ma élő állathoz sem hasonlítható lények voltak, így nem volt mivel összevetni őket. Ezért olyan fontos a biomechanikai modellezés, amelynek segítségével megfejthetjük a régen élt állatok életmódját” – hangsúlyozta Young.

Forrás: MTI
hirdetés
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása