A 2010-11-ben végzett felmérések szerint a Földközi-tengerben – az Atlanti- és a Csendes-óceánban úszó műanyag-hulladékokhoz képest – egy négyzetkilométernyi területen jóval magasabb az átlagos hulladékkoncentráció.

Hol és mi úszik

A július 28-án kezdődő kampányban újabb mintákat vesznek, hogy „2014-ig feltérképezzék a Földközi-tengerben úszó műanyag hulladékokat” – mondta el Bruno Dumontet, az expedíció vezetője. A résztvevőket felhívással toborozták, három nap alatt teljes volt a csapat: diákok, mérnökök, kereskedők, tudósok, sőt még egy 85 éves nyugdíjas gazdálkodó is jelentkezett. Július végétől augusztus közepéig három turnusban folyik a kutatás egy 17 méteres vitorláson. A kutatók turnusonként öt-öt önkéntes természetvédőt választottak ki, akik egyenként 750 eurós (több mint 200 ezer forintos) részvételi díjat fizetnek a kutatómunkáért.

A délkelet-franciaországi villefranche-sur-mer-i Oceanográfiai Megfigyelő Intézet egyeztetésével a kutatók és önkéntes környezetvédő segítőik pontos négyzetekre felosztott területen végzik el a mintavételt. „Rendelkezésünkre fog állni az egyes négyzetekben az adott pillanatban begyűjtött darabok száma, és az áramlatok műholdas elemzésével tanulmányozni lehet, hogyan oszlik meg a műanyag, illetve hogyan alakul időben az egész folyamat” – magyarázta Bruno Dumontet. „Most azt kell megállapítanunk, hol és mi úszik a vízben, honnan származik, milyen ütemben terjed szét, és ezután őrposztokat állíthatunk fel” – mondta Gabriel Gorsky, a villefranche-i intézet igazgatója.

„Végül megesszük a saját nejlonzacskóinkat”

A műanyag-szennyeződés elsősorban a tölcsértorkolatokra és a nagy agglomerációk környékére jellemző – mondta el Fabrice Bernard, a Conservatoire du littoral, a tengerparti területek védelmére létrehozott állami vagyonkezelő szervezet munkatársa. Gorsky hozzátette: az áramlatok széthordják és felmorzsolják a hulladékot, amely ezután bekerül a táplálkozási láncba, és „végül megesszük a saját nejlonzacskóinkat”. Dumontet egy nemrégiben tett algériai utazására hivatkozva elmondta: a Földközi-tengeren helyenként „drámai a helyzet. A halászok gyakorlatilag 50 százalék hulladékot és 50 százalék halat fognak.”