Habarics Béla, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságához tartozó Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet vezetője szerdán elmondta, hogy a közelmúltban rendezett, Harisok éjszakája elnevezésű programon közel száz érdeklődő vett részt, akik két csoportban kereshették fel a területet, amely a darualakúak rendjébe tartozó, 27-30 centiméter magas, 46-53 centi szárnyfesztávolságú, 135-200 gramm súlyú ritka madár néhány példányának élőhelye.

A tájvédelmi körzet, a megyei természetvédelmi alapítvány és a madártani egyesület helyi csoportja által szervezett egy-egy órás túrán a résztvevők rövid előadásban részesültek a harisok életéről, majd meghallgathatták a többnyire csak éjjel, este 10-től hajnal 3 óráig éneklő tojók recsegőszerű hangját.

Habarics Béla tájékoztatása szerint a szatmár-beregi körzetben 300-350 pár haris költ általában, de az idei csapadékmentes tavasz miatt most kevesebb madarat számlálnak. A harisoknak ugyanis a nedves kaszálórétek a fészkelő helyeik, a talajon lévő mélyedésekben fűszálakból készítenek fészket, abba rakják le 7-12, szürkészöld vagy vörösesbarna, rozsda, illetve bíborszínű foltos tojásaikat, amelyeket a tojó költ ki. A fiókák öt hét után repülnek ki onnan. A kisszekeresi Szalavény-gyepen mindössze 3-4 madár éneke harsant fel a túrázók füle hallatára.

Magyarországon 3000-4000 költő párra teszik a harisok számát. A fokozottan védett madár eszmei értéke példányonként félmillió forint. A haris felső tollazata feketés, világosbarna szélekkel, ezért pikkelyesnek tűnik. Hasaalja fakóbarna, vörösbarna csíkozással, míg mellkasa, torka és a feje oldalt galambszürke. Fiókái viszont egységesen feketés barnák. A madár tápláléka főként a gabona és a különböző vetőmagvak.