Sólyomért sír az álszent baloldal, holott megválasztásában a legnagyobb szerepe Áder Jánosnak volt. Ezért Sólyom László is gyanús volt a baloldalnak, csak akkor nyugodtak meg, amikor a tévéközvetítések miatt kivetette háta mögül a nemzetiszínű zászlót. De akkor már vesszőfutásnak volt kitéve, amikor Gyurcsány hazugságainak kiderülése után „az ország morális válságáról” beszélt 2006-ban, a polgári oldal hatalmas őszi önkormányzati választási győzelmének estéjén. Sólyom utalásai Gyurcsánynak az immoralitást nyíltan a politika eszköztárába emelő őszödi beszédére teljesen nyilvánvalók voltak, de az elnöki intézmény határait nem léphette túl. Az elnök gesztusaitól függően a baloldal hol Sólyom- ellenes volt, hol Sólyom-párti. Ha a jobboldalnak kedvezett egy megnyilvánulása, azonnal „pártérdekeket szolgált”. Ha a baloldalnak, azon nyomban a függetlenség megtestesítője lett.

A polgári oldal egyetlen hivatalban lévő köztársasági elnökkel sem vetemedett ilyen játékra. Kövér László a Péntek 8-ban fölidézte, hogy az első Fidesz-kormány idejéből „senki nem tudna említeni olyan eseményt, amelyből az derül ki, hogy az elnökkel tiszteletlenül bántunk volna”. (Pedig még az Antall-kormány megbuktatására szervezett taxisblokádot pártoló Göncz volt az elnök!) Orbán Viktor nemcsak a polgári erők összefogása révén köztársasági elnökké vált Mádl Ferenc esetében, hanem minden egyes megválasztottnál hangsúlyozta az elnöki intézmény fontosságát és tiszteletben tartandó mivoltát. Nemegyszer indult Sólyomhoz ellenzéki vezetőként vitás kérdések megbeszélése végett a Sándor palotába, de akkor is a legnagyobb tisztelet hangján beszélt az elnökről, ha különböző véleményen maradtak. A köztársasági elnöki intézmény ugyanis a szabad Magyarország egyik vívmánya, miként az Alkotmánybíróság. Az csak a baloldalon fordulhatott elő, hogy a köztársasági elnököt leparasztozzák, amint Szanyi Tibor tette Sólyom Lászlóval a parlamentben.

A baloldal és médiahadállásai nem sokat törődtek azzal, hogy Schmitt Pál lejáratása egyúttal a köztársasági elnöki intézményt is lefokozta. Szívós munkával megteremtették a lekicsinylés közhangulatát. Az a médiahátszél, amely fölemelte egy gyalázatos, közönséges, teljesítményt felmutatni nem tudó balhés csapat (nevüket szándékosan nem írom le) köztársasági elnököt választó happeningjét, mindent elárul arról a mentalitásról, amelynek egyetlen célja a besározás. Szabad ország vagyunk, akinek ez a szórakozása, tegye. Otthon vagy a hasonszőrűek társaságában. De ők a köztársasági elnöki intézmény kontójára gyalázkodtak és idétlenkedtek. Ezért kell most Áder. Őt nehéz lesz kikezdeni. Aki ujjat akar húzni vele, kétszer is gondolja meg. Sejtjük, hogy valahol, valakik már megbízásra kutakodnak a magánéletében, tudjuk, készülnek a sárgolyók. A terep ugyanaz, vagy még göröngyösebb, de mások a küzdők.

Voltaképpen hálásak lehetünk a baloldal lejárató embereinek, hogy a kemény, másfajta véleményét a Fideszen belül sem eltitkoló, több évtizedes politikai tapasztalattal rendelkező, remek debatter Áder Jánost ekkora erőbedobással segítették államfővé válni.