Mint a New England Journal of Medicine (NEJM) című orvosi folyóiratban közzétett tanulmányukban megállapították, a különböző típusú antitestválaszok összefüggésben voltak azzal, hogy ki fertőződött meg később és ki nem.

A fertőzések ellen védő IgG jelű antitest például hozzá tud kötődni a HIV-fehérje felszínéhez, és úgy tűnik, hogy segít a HIV-fertőzés elleni védelemben. Azok az emberek, akiknél a vakcinálást követően termelődött IgG antitest hozzá tudott kötődni ehhez a V1V2 jelű régióhoz, kisebb arányban fertőződtek meg, mint a kontrollcsoport tagjai.

Másrészt viszont azok a páciensek, akik vérében a legmagasabb volt egy másik, az IgA jelű antitest szintje, kevésbé voltak védettek a HIV-fertőzéssel szemben, mint azok, akik vérében kevesebb IgA volt. A kutatók azt feltételezik, hogy az IgA antitest kölcsönhatásba lépett a vakcinával, és gyengítette annak hatékonyságát.

„Az elemzés néhány igen érdekes felvetést hozott azzal kapcsolatban, hogy milyen típusú humán immunválaszokat kellene kiváltania egy megelőzési célú HIV-vakcinának” – magyarázta Anthony Fauci, az Egyesült Államok Nemzeti Allergia és Fertőző Betegségek Intézetének (NIAID) igazgatója.

„További feltárással ez a tudás egy lépéssel közelebb vihet bennünket egy széles körűen védő HIV-vakcina kifejlesztéséhez” – tette hozzá Fauci.

2009-ben ismertették kutatók a Thaiföldön végrehajtott nagyszabású vakcinálási próba eredményét, amelynek során kísérleti oltóanyagot vittek be több mint 16 ezer önként jelentkező, heteroszexuális thaiföldi ember szervezetébe. A két oltóanyagból összeállított, „kombó” vakcina 31 százalékkal csökkentette a HIV-fertőzés kockázatát. Ahhoz, hogy védőoltásként használhassák a vakcinát, legalább ötvenszázalékos védettséget kellene nyújtania, azonban így is az eddigi legsikeresebb HIV-vakcina-tesztről van szó.