Azok a párok, amelyek már az előző évben is egymás melletti területeken költöttek, szinte mindig közbeavatkoznak, ha például macska vagy nagyobb madár támadja meg a szomszéd fészkét – írták Ada Grabowska, az Oxfordi Egyetem kutatója és kollégái a Biology Letters című folyóiratban a Der Spiegel internetes kiadásának ismertetése szerint. – Ezzel szemben azok a párok, amelyek még soha nem fészkeltek egymás mellett, ritkábban segítenek egymásnak. Az első ízben költő madarak pedig soha nem vonják be magukat a szomszédos fészek védelmébe.

A segítségnyújtás okát nem vizsgálták a kutatók, de gyanítják, hogy az egymás mellett élő széncinegék idővel a sok találkozásból kifolyólag válnak előbb-utóbb együttműködővé. Feltehetően részben ennek a viselkedésnek tudható be, hogy az összeszokott szomszédoknak több utódja van, mint az újonnan odaköltöző pároknak. A saját érdek mint motiváció kizárható, mivel a messzebb lévő szomszédok is segítséget kapnak – vagyis nem elsősorban a saját fészek védelme indokolja a segítő viselkedést.

A kutatók két héten át figyeltek meg egy széncinege-állományt Oxford közelében. Azoknál a pároknál, amelyek az előző évben is egymás mellett fészkeltek, 16 esetből 12-szer avatkozott be a tojó vagy a hím a szomszédos fészeknél zajló konfliktusba. Az egymás mellett még soha nem fészkelő párok esetében ez csak kétszer fordult elő 16 esetből.