Máté evangéliuma szerint Krisztus halálakor földrengés volt. „Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg.”

A leírás alapján Jefferson Williams amerikai geológus, valamint Markus Schwab és Achim Brauer, a német földtudományi kutatóközpont munkatársai a Holt-tenger 6 méter vastagságú üledékrétegét vizsgálták a földrengés nyomai után kutatva – olvasható a Discovery News (http://news.discovery.com) hírei között.

A vizsgálatok kimutatták, hogy az ókorban legalább két nagy erejű földrengés volt a térségben – az egyik Krisztus előtt 31-ben következett be, a másik viszont a Krisztus után 1. században, valamikor 26 és 36 között. Utóbbi egybeesik Quintus Pontius Pilatus uralmával, aki Krisztus után 26. és 36. között Tiberius császár procuratori rangú helytartója volt Iudaea provinciában.

A továbbiakban a kutatók az Újtestamentumot elemezték. Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma egybehangzóan Pontius Pilatus helytartósága idejére teszi a Názáreti keresztre feszítését. Ezt támasztja alá Tacitus Annales című műve is.

Mind a négy evangélium egybehangzóan állítja azt is, hogy a kivégzés pénteken történt, ám míg Máté, Márk és Lukács Niszán hónap 15. napjára teszik a kivégzést, János evangéliumában 14-e szerepelt. A zsidó kalendárium figyelembe vételével és csillagászati számítások alapján a kutatók végül arra a következtetésre jutottak, hogy Jézust pénteken, Krisztus után 33 április 3-án feszítették keresztre.

Máté evangéliuma arról is említést tesz, hogy Jézus halála előtt, „a hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre”, ezt a kutatók feltételezése szerint a földrengés által kiváltott homokvihar okozhatta. Így Jefferson Williams most azt vizsgálja, hogy az üledékben megtalálhatók-e olyan, homokvihartól származó rétegek, amelyek egybeesnek az 1. századi földrengéssel.