Mivel éjszakai nyugalom közben, álmában történik, alvási légzésszünetéről az érintett személy általában nem is tud, csak környezete veszi észre, és ha ez a szünet hosszú másodperceket, sőt perceket jelent, a hozzátartozók számára félelmetes jelenség lehet. Van, akinél ez a horkolás csöndjeként észlelhető, de a hálótárs számára mindenképp zavaró esemény.

Részletes orvosi vizsgálatok azt bizonyították, hogy az alvási légzésszünet egyik oka, hogy a légzésben részt vevő torokizmok túlságosan ellazulnak, és átmenetileg elzárják a légutakat, a másik ok az agyi légzőközpont kihagyó ingerképzése. Az sem ritka, hogy ezek kombinációjáról van szó. Szívelégtelenségben minden második betegnél előfordul az alvási légzésszünet, ami ilyenkor még tovább rontja az eleve nem megfelelő vérkeringést és a szervezet oxigénellátását. Kanadai kutatók Takatoshi Kasai vezetésével ezért foglalkoztak vérkeringési elégtelenség miatt kezelt betegeik éjszakai alvásának vizsgálatával.

A vizsgált személyekre éjszakánként olyan műszereket szereltek, amelyekkel folyamatosan figyelhették a szívműködést, a légzést, az agyműködést és az esetleges végtagmozgást. Az utóbbinak különös jelentősége, hogy szívelégtelenségben a páciens alsó végtagja napközben megdagad, ödémás lesz, ám ez a folyadékgyülem éjszaka jórészt fölszívódik, bejut a tüdőbe, illetve a nyaki szövetekbe, és megnehezíti a légzést. Mivel a túlzott konyhasóbevitel, a sós koszt fokozza a vízvisszatartást és így a lábdagadást, a kutatók 54, szívelégtelenség miatt kezelt beteget úgy tanulmányoztak, hogy gondosan figyelték a konyhasóbevitelt és a légzést.

Egyértelműen azt találták, hogy ha a keringési elégtelenségben szenvedő beteg sok sót fogyasztott, lényegesen gyakoribb volt a kimaradó lélegzetvétel, mint akkor, ha sószegény étrendre fogták. Ez kiváltképp azoknál a férfiaknál érvényesült, akiknek a veseműködése is károsodott, mivel náluk a só- és vízkiürítés is rosszabb volt. A fontos tudományos fölismerést tartalmazó tanulmányt az Amerikai Kardiológiai Kollégium folyóirata közölte.