Terry Gates, az Ohiói Egyetem kutatója és kollégái kimutatták, hogy a Sevier-hegység kimagaslásával a mai Egyesült Államok nyugati részén a kontinens keleti része alábillent, és sekély tenger jött létre az óceán beáramlásával. Az amerikai kontinens így három szigetre hasadt szét, amelyek közül a Laramidia néven ismert nyugatit sűrűn lakták a madármedencéjű dinoszauruszok.

A fajok nagy részét másodlagos ivarjellegek díszítették, mint például szarvak vagy csonttaréj; ezeknél pedig bizonyítottan gyorsabb ütemben alakulnak ki új fajok – magyarázta Gates a BBC hírportálnak. Ha ezenfelül még elszigetelten is élnek, logikus, hogy ilyen körülmények közt rengeteg új faj alakulhat ki.

A fajrobbanás időszakának a Sziklás-hegység kialakulása vetett véget a kréta kor vége felé (145,5–65,5 millió éve). A dombok kiemelkedése megváltoztatta az időjárást, a sekély tenger pedig visszahúzódott – mindez megfékezte az új fajok létrejöttét. Eddig homály fedte, hogy miért élt itt ilyen sok dinoszauruszfaj, majd miért fogyatkoztak meg a kréta kori tömeges kipusztulás előtt.

A PLoS One című folyóiratban megjelent cikk kiváló példa a multidiszciplináris kutatásra. Ha a geológusok és a paleontológusok nem elegyednek párbeszédbe, minderre nem derül fény. Az új ismeretek rávilágítottak arra is, hogy nemcsak a geológiai folyamatok hatnak az állatok evolúciójára, hanem fordítva, az állatokon végbemenő változások is segíthetnek meghatározni a tektonikus folyamatok idejét – hangoztatta a BBC brit közszolgálati tartalomszolgáltatónak Laura Porro, a Chicagói Egyetem kutatója, aki nem vett részt a tanulmányban.