Mátyás királyból legendát faragtak, hogy Ulászlót befeketítsék

Bittner Levente

2015. július 19., vasárnap 07:03, frissítve: kedd 12:54

Ötszáz éve, 1515. július 19-én rendezték II. Ulászló magyar uralkodó részvételével a bécsi királytalálkozót, a rá következő negyedik napon pedig a Stephansdomban kettős királyi esküvőt tartottak. Az egyedülálló jelentőségű diplomáciai esemény alapvetően határozta meg a következő évszázadok Közép-Európáját, Magyarországon azonban a Jagellók elátkozásának áldozatává vált. Történészek egy csoportja most azon dolgozik, hogy igazságot szolgáltasson.

1515 júliusában óriási pompa mellett Bécsben találkozott II. Jagelló Ulászló magyar és cseh király, I. Habsburg Miksa német-római császár és I. Jagelló Zsigmond lengyel király, hogy országaik jövőjét meghatározó egyezséget kössenek. A királytalálkozó ötszázadik évfordulójának közeledtével kutatócsoport alakult a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében, hogy mind teljesebben megismerhessék és megismertessék e nem mindennapi diplomáciai eseményt és következményeit.

Ha nem is a legfontosabb mozzanat volt a királytalálkozó a Magyar- és Csehország feletti uralom megszerzésében a Habsburgok számára, de mindenképpen elsőrangú szerepe volt a viszonylag békés átmenetben – érzékeltette az események jelentőségét az MNO-nak Tringli István történész, a kutatócsoport vezetője. A Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa azt is hangsúlyozta, hogy itt az ideje a Dobzse (jól van) gúnynévvel ellátott II. Ulászló újraértékelésének, aki sikeresen érvényesítette akaratát a megkötött egyezményekben.

Magyar nagyhatalom

A magyar kutatók – az osztrákokhoz hasonlóan – eddig igencsak elhanyagolták ezt az eseményt, a lengyelek viszont mindig hangsúlyosan foglalkoztak vele, még azokban az időkben is, amikor nem volt önálló államuk. Így pedig az ő szempontjuk került előtérbe ezzel a „nagy csúcstalálkozóval” kapcsolatban. És bár számukra is jelentős volt, hiszen a Bécsben született döntések következtében szerezhették meg a német lovagrend területeit, a legeslegfontosabb mozzanat mégis a kettős házassági szerződés volt, ez volt az igazi tét. Arról egyeztek meg, hogy Ulászló lánya, Anna hozzámegy Habsburg Ferdinándhoz, a fia, a későbbi II. Lajos pedig elveszi Habsburg Máriát, Ferdinánd húgát. Ausztria számára ez egy hatalmas játszma volt, hogy képesek-e megszerezni a magyar trónt, hiszen a Magyar Királyság nagyhatalom volt még ekkor is, a Jagellók pedig az európai nagypolitika aktív részvevői – emelte ki Tringli István.

Az európai uralkodóházak nagy találkozóján a bécsi és itáliai humanisták színe-java képviseltette magát, a német-római birodalomból számtalan herceg és gróf is érkezett. Azért is volt különösen jelentős a bécsi esemény, mert ekkor már nem voltak jellemzők az uralkodók közötti csúcstalálkozók, az pedig egészen ritka volt a múltban is, hogy ilyen hatalmas országok vezetői találkozzanak.

Ulászló sikere

Eredetileg Pozsony lett volna a helyszín, Ulászló és öccse, Zsigmond már ott is tartózkodott, ám még mielőtt Miksa innsbrucki székhelyéről megérkezett volna, nagy tűzvész pusztított a városban, így költözni kellett – Bécsbe. A diplomaták ekkorra mindenben megegyeztek, így szinte már csak az ünnepélyes aláírás maradt hátra. Ennek alaposan megadták a módját, többhetes ünnepségsorozatot rendeztek táncmulatságokkal, lovagi tornákkal és vadászatokkal. Az uralkodók többezres küldöttségük élén, és a szakadó eső ellenére is óriási pompával vonultak be Bécsbe. A költségeket nagyrészt az üzleti érdekeiket követő Fuggerek állták, bár Tringli István azt is aláhúzta, hogy minden ellenkező vélekedéssel szemben a magyar és a cseh kincstár is tudta volna finanszírozni az eseményt. A bankároknak később egyébként csalódniuk kellett, hiszen pont Mária királyné volt az, aki megpróbálta kidobni őket Magyarországról.

Ulászló ekkor már nagyon beteg volt, szellemileg sem volt jó állapotban, nem is a saját lován érkezett, hanem hintóban. Rettenetes állapota ellenére azonban ezt az ügyet még mindenképpen el akarta intézni, a Habsburg-ház személyében erős hátországot akart teremteni fiának, Lajosnak.

Bár az egyezményben a török elleni közös védekezés is szerepel, de ez ekkor minden hasonló kontraktusban benne volt, olyan általános szöveg, amely jól festett kifelé – emelte ki a történész. Nándorfehérvár 1521-es elestéig nem is volt különösebb szükség a török ellen a Habsburgokra. Ulászló számára a legfontosabb az volt, hogy biztosítsa a trónt a gyermekének és a tartós békét az országnak. Ezt pedig elérte.

A megállapodás érdekessége, hogy Jagelló Anna lehetséges férjeként a későbbi V. Károlyt is megnevezték, mivel a Habsburg családban az időben többen is korán meghaltak. Bár a magyar nemesek később nem is bánták volna, ha inkább ő lesz a férj, hiszen az 1521-es házasság előtt már spanyol király volt, végül mégis maradt Ferdinánd.

Habsburg játszmák

A királytalálkozón megpecsételt kettős örökösödési megállapodás ugyan dupla biztosítékot jelentett a Habsburgok számára, de így is előre nem látható események sorozata kellett ahhoz, hogy Ferdinándot 1526-ban magyar és cseh királlyá koronázzák.

1463-ban Hunyadi Mátyás és III. Frigyes örökösödési szerződést kötött, melynek értelmében, ha Mátyás törvényes örökös nélkül hal meg, a magyar trón Frigyesre vagy fiára száll. Ezt a szerződést erősítette meg 1491-ben Ulászló, majd 1505-ben a főrendek kimondták, ha nem lenne örökös, magyar királyt választanak. Ezt azonban az uralkodó nem erősítette meg, bár neki – a közvélekedéssel ellentétben – nagyon jól jött, mivel a Habsburgokat is kizárta a trónutódlásból, így érdekeltté váltak egy megállapodásban.

A saját dinasztiája megalapításán dolgozó Ulászló eközben elkezdte építeni a kapcsolatokat a Habsburgokkal szemben álló Franciaországgal, 1502-feleségül is vette a francia király rokonát, Candale-i Annát. Lajos születése után így egyre távolabb kerültek a tróntól a Habsburgok.

És jött Mohács

Nem szabad megfeledkeznünk Szapolyai Jánosról sem, a Miksa és Ulászló között a század elején kialakuló, összecsapásokba torkolló viszályt is az ő hatalmi törekvései robbantották ki. A Szapolyai-fiúk dupla házassági ajánlattal léptek fel – Jagelló Anna és Corvin János csecsemő lánya kezéért is bejelentkeztek –, végül azonban csak leánytestvérük, Borbála került trónra házasság útján: ő Jagelló Zsigmond felesége és így Lengyelországba királynéja lett.

Az 1515-ös egyezmény amúgy Ulászló presztízsének köszönhetően, az egy évvel később bekövetkezett halála ellenére sem ütközött ellenállásba. 1521-ben és 22-ben meg is kötötték a házasságokat, ez egy percig sem volt kétséges. Ám „az igazi történeteket az élet írja, 1526 más fordulatot hozott” – végül ugyanis a mohácsi vereség utáni választás juttatta a trónra Ferdinándot, hiszen II. Lajos király halála után az nem kötelezte a nemeseket, hogy ő az elhunyt uralkodó lánytestvérének a férje.

A Jagellók befeketítése, Mátyás fényezése

Talán a királytalálkozónál is érdekesebb kérdés azonban az Európa sorsát befolyásoló döntésekben résztvevő II. Ulászló negatív megítélése, miközben a lengyelek aranykorként tekintenek a Jagellók korára.

Tringli István hangsúlyozta: a magyar történetírásban rettenetes renoméja van a Jagelló-kornak, alig volt valaki, aki máshogy látta (a kevés reálisan szemlélő közül Kubinyi Andrást emelhetjük ki), a negatív kép öröklődött évszázadokon át. Ez azonban minden bizonnyal hamis.

Most szerencsésen több kutatás is összeért, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen lezárult a Magyarországra vonatkozó rengeteg itáliai forrás összegyűjtése. Ez rendkívül fontos iratanyag, hiszen a különálló államok diplomatái, követei és kémei is jelen voltak a Magyar Királyságban, ők nagyon jól informáltak voltak. A kutatócsoport a régi, már ismert dokumentumokat is újraolvassa, hiszen az előző századokban sokszor el sem hitték a bennük leírtakat, például azokat a passzusokat, amelyekből kiderült, hogy „milyen döbbenetesen magas árat tudott kifacsarni a Habsburgokból Ulászló”. A Magyar Tudományos Akadémia pedig a Tudomány napjára szervez konferenciát – nagyon régen volt már hasonló, a Jagelló-korral foglalkozó, diplomáciai rendezvény Magyarországon.

A Mátyás halála utáni korszakot teljesen hamisan állították be a hanyatlás korának, ezek az értékelések pedig átöröklődtek – emelte ki a történész. A Jagellók befeketítése a Szapolyaiak táborából indult, majd akik átálltak Ferdinánd pártjára, ugyanott folytatták. Az már egy másik világ volt, túl a mohácsi vereségen, Buda 1541-es elestén és az ország három részre szakadásán. Meg kellett találni a bűnbakot. A Jagellókon pedig nyugodtan el lehetett verni a port, hiszen már kihalt a magyar ág, a lengyelekkel pedig újra rossz volt a viszony. Még a Bécset hódoltató Mátyás fölmagasztalása nem zavarta a Habsburgokat, bár ezt magyarázhatja, hogy Frigyes sem volt kedvelt. Tehát így, a Habsburg-párti magyar történetírással kezdődött a Jagellók befeketítése, amely hazánkhoz hasonlóan történt Csehországban is.