„Hosszas kutatómunka során sikerült hitelt érdemlően igazolnunk, hogy a kutatócsoportunk által Japán középső részén évek óta vizsgált földtani képződmény valójában egy meteoritbecsapódás során született kráter maradványa” – mondta az Mta.hu-nak Gucsik Arnold, az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottság (VEAB) planetológiai és űrtudományi munkabizottságának elnöke, a Savaria Egyetemi Központ természetföldrajzi tanszékének docense annak kapcsán, hogy a japán Oikeyama hegységben végzett kutatásuk eredményeit a rangos Meteoritics and Planetary Science folyóirat februári számában közölte.

„Ez egy rendkívül nagy jelentőségű és ritka felfedezés, hiszen az olyan geológiailag aktív területen, mint Japán, még sosem sikerült meteoriteredetű krátert kimutatni” – hangsúlyozta a kutató. A szakemberek jelenleg 176 meteoritkrátert tartanak nyilván, de ezek túlnyomó többsége olyan területeken található, amelyek földtörténeti időskálán nézve rendkívül stabilak. „Japánban az erős esőzések miatt évente 4 mm-t pusztul le a földfelszín, a földmozgások következtében pedig akár métereket is változhat a föld arculata egyetlen év alatt” – magyarázta Gucsik Arnold, hozzátéve: Japánban az eróziós hatások miatt egy esetleges becsapódásos kráter viszonylag gyorsan, néhány százezer év alatt átalakul vagy akár teljesen el is tűnik.

A Tokiótól 200-250 km-re északnyugatra, Nagano prefektusában található kráter földtani értelemben nagyon fiatalnak számít, a jégkorszak alatt keletkezhetett. A japán Alpok déli részén, az Oikeyama hegyen 2000 méter magasan fekvő krátermaradvány méreteit tekintve hasonlít a híres arizonai Barringer meteoritkráterhez: kialakulása után 1 km átmérőjű és 300 m mély lehetett – mondta a kutató, megemlítve, hogy ma már nem felismerhetőek az elsődleges kráterjellegek, az eredeti kráter anyagának mindösszesen 5 százaléka maradt meg.

A terület az 1970-es évek közepén vonta magára a geológusok figyelmét, amikor Masao Sakamoto japán professzor mintákat gyűjtött a déli Alpok nyúlványainak ásványaiból. A kőzetekben nagyon éles, párhuzamosan haladó fekete vonalak voltak láthatók, amelyek meglepték a kutatót, hiszen ilyen szerkezetű ásványokat eddig csak meteoritkráterekben találtak.

„Amikor egy meteorit a földbe csapódik, a kőzetek egy rövid ideig hatalmas nyomásnak, több ezer fokos hőmérsékletnek és nagy erejű lökéshullámnak vannak kitéve” – magyarázta a kutató a tudomány által planárisan deformált lemezeknek nevezett jellegzetes kőzettani mintázatok eredetét. „Amikor posztdoktori ösztöndíjasként a japán Okayama Tudományegyetemre érkeztem és láttam az Oikeyama hegyről gyűjtött mintákat, rögtön észrevettem, hogy megdöbbentően hasonlítanak az arizonai Barringer kráter kőzetmintázataihoz” – emlékezett vissza Gucsik Arnold, aki az egyetemen belül saját kutatócsoportot állított fel a becsapódásos eredetűnek tűnő kráter további vizsgálatára. „Kutatásunk valóságos nemzeti üggyé vált Japánban, hatalmas érdeklődést váltva ki nemcsak a szakmai körökből, de a nagyközönség és a média figyelmét is magára vonta” – tette hozzá a Savaria Egyetemi Központ docense.

A csoport munkája azonban rövid időn belül akadályokba ütközött. A szakma nem fogadta el egyedüli bizonyítéknak planáris, deformált lemezeken alapuló vizsgálati eredményeiket. Ritkábban ugyan, de az ilyen kőzetdeformációk kialakulhatnak vulkáni tevékenység során is – mondta a kutató, majd hozzátette: egy személyes tragédia is megrázta csoportunkat, amikor egyik japán társunk, egy idősebb professzor életét vesztette egy terepbejárás alkalmával bekövetkezett földrengésben. Ezután évekig nem történt előrelépés a kutatásokban. Egy nap azonban hirtelen eszembe jutott, hogy a doktori tanulmányaim alatt használt kőzettani spektroszkópia és kőzettani mikroszkópia módszerét kombinálva egy új, a meglévőeknél jóval pontosabb kőzetvizsgálati eljárást alkalmazhatunk – emlékezett vissza Gucsik Arnold. Az ötleten felbuzdulva a kutatók a Japánban talált kőzetmintákat az új módszer segítségével vetették össze más meteoritkráterekből származó kőzetekkel. Egyedi módszerünkkel sikerült azonosítani egy addig nem ismert mikrostruktúrát, amely csak meteoriteredetű kráterek kőzeteiben található – mondta a geokémiai szakember, hozzátéve, hogy az összegyűjtött vizsgálati eredmények már a tudományos közösséget is meggyőzték az Oikeyama hegyen található geológiai képződmény becsapódásos eredetéről.

Az első, bizonyítottan meteoritbecsapódás okozta japán kráter kutatása ezzel nem záródott le. A geológusok következő lépésként a kráter korát szeretnék pontosabban meghatározni. Valószínű, hogy a jégkorszak alatt, mintegy 250-500 ezer évvel ezelőtt alakult ki, de pontosítani szeretnénk az életkorát, valamint a becsapódás pontos körülményeit is szeretnénk tisztázni – hangsúlyozta a VEAB kutatója, majd hozzátette: az a célunk, hogy a japán kráter felkerüljön a hivatalosan is regisztrált meteoriteredetű kráterek listájára. Ehhez egy sor nagyon szigorú kritérium által leírt bizonyítási eljárást kell végigvinniük a kutatóknak, amelybe magyar szakembereket is bevonnak, hiszen a nagy nyomású ásványfázisok kimutatása az MTA KFKI munkatársainak segítségével történik majd.

(mta.hu)