A Kepler úgynevezett tranzit módszerrel működik: a távoli csillagok fényében rendszeresen fellépő parányi elhalványulásokat regisztrálja, utóbbiakat a nap előtt elhaladó bolygók okozzák – olvasható a Space.com űrkutatási hírportálon.

A Harvard-Smithsonian asztrofizikai központ és a texasi Délnyugati Kutatóintézet Colorado állambeli részlegének (Boulder) tudósai a Kepler felvételein a KOI–872 katalógusjelű csillagot és a körülötte keringő bolygót vizsgálták. A planéta 34 nap alatt kerüli meg az anyacsillagot, de a keringési időben parányi eltolódások vannak – egy teljes kör hol két órával többet, hol két órával kevesebbet vett igénybe. A „csillagászdetektívek” így fedezték fel a rendszer második bolygóját, amelynek tömege a Szaturnuszéval egyezik, és 57 nap alatt kerüli meg a csillagot, gravitációja okozta a testvérplanéta keringési idejében tapasztalható eltéréseket.

„2005-ben vetődött fel, hogy egy-egy rendszer fő bolygójának áthaladásában tapasztalható furcsaságok esetében további planétákat kell keresni, de ez az első eset, amikor biztosak lehetünk a módszer eredményességében” – hangsúlyozta a kutatásokat irányító David Nesvorny, a Délnyugati Kutatóintézet asztrofizikusa.

Amikor a csillagászok még részletesebb elemzésnek vetették alá a rendszert, egy harmadik bolygó létére utaló jeleket is felfedeztek, amely valamivel nagyobb, mint a Föld.

„A szuperföldek kategóriájába tartozik és a jelek szerint nagyon közel van a csillaghoz: az égitesten egy év mindössze 6,8 napig tart” – magyarázta David Nesvorsny.