A vízminőséget illetően az első helyen az Egyesült Államokhoz tartozó, a Csendes-óceán déli részén található lakatlan terület, Jarvis szigete áll, amely több más lakatlan csendes-óceáni szigettel együtt 86 pontot kapott a 100 pontos skálán.

„Az emberi jelenlét kétségkívül lényeges negatív hatást gyakorol az óceánra, és a pontszámok fordítottan arányosak a part menti lakosság számával” – áll a Nature című tudományos folyóiratban a héten megjelent tanulmányban. A világ népességének közel fele él a partok közelében.

A Seychelle-szigetek – az egyetlen fejlődő ország az első tizenkettőben –, valamint Németország a 4. helyen áll, 73-as pontszámmal a lakott területek élén. Szorosan mögöttük áll Francia Polinézia (72 pont). Franciaország 66 pontot kapott, egy ponttal lemaradva Oroszország mögött (67), a Francia-Antillák pontszáma mindössze 54. A rangsor utolsó helyeit tizenegy afrikai ország foglalja el 42 és 36 közötti pontszámmal, Sierra Leone az utolsó.

Mégis hogyan?

A rangsort amerikai és kanadai kutatók állították fel, akik 171 kizárólagos gazdasági övezetet tanulmányoztak, amelyek a partoktól 200 tengeri mérföldig (370,4 kilométer) húzódnak, és az adott part menti országhoz tartoznak.

A kutatók azt mérték, hogy milyen élelmiszert és szabadidős tevékenységeket biztosítanak a világ óceánjai az embereknek, megőrizve mindemellett az óceáni biológiai sokféleséget. A tanulmány szerint ezek a gazdasági övezetek összességükben 60 pontot értek el, így „bőven akad hely a javításoknak”.

Általában a nyugat-afrikai, a közel-keleti és közép-amerikai fejlődő országok pontszáma alacsonyabb, szemben a gazdagabb észak-európai országokéval, Kanadáéval, Ausztráliáéval és Japánéval szemben.

Kivételek

Van néhány említésre méltó kivétel is, Suriname például a felső tizenkét ország között szerepel, Lengyelország és Szingapúr pedig a lista alján.

A kutatók tíz különböző területet tanulmányoztak, közöttük az élelmezést, a vízminőséget, a kisipari halászatot, a szén-dioxid-tároló képességet, az idegenforgalmat és a biológiai sokféleséget.

Benjamin Halpern, a Kaliforniai Egyetem kutatója, a tanulmány egyik vezetője elmondta, hogy most először vetettek össze közvetlenül az óceánok egészségét meghatározó nagyon különböző – ökológiai, társadalmi, gazdasági, politikai – területeket. „Ez fontos eszköz ahhoz, hogy felmérjük: hol vagyunk és hova akarunk eljutni” – mondta.