A központ által bevezetendő intézkedések ellenére is még legalább 20-30 évig súlyosan szennyezett lesz Kína levegője – mondta a Beijing Times napilapnak nyilatkozva Vu Tuj, Kuangtung tartomány meteorológiai ügynökségének vezető szakértője. A helyzet olyan súlyos, hogy a légszennyezés a dohányzást megelőzve a tüdőrák első számú okozójává léphet elő – véli Vu.

A szakértő és csapata egy korábbi tanulmányában már rámutatott a levegő minősége és a betegség közti összefüggésre, bizonyítva: a finom porszemcsék koncentrációjának emelkedése utáni hét-nyolc évben a tüdőrákos esetek száma jelentős mértékben megnő. A hivatalos adatok szerint 2000 és 2010 között, a levegő minőségének romlásával párhuzamosan, Pekingben 60, Sanghajban 73 százalékkal nőtt a tüdőrákkal regisztrált betegek száma.

Kína tavaly év végén jelentette be, hogy 2016-tól szigorúbb levegőszennyezettség-mérésre tér át. Peking, Sanghaj és több nagyobb kínai város már idén év elejétől elkezdi a finom porszemcsékre, vagyis a 2,5 mikrométer átmérőnél kisebb részecskék (PM2,5) arányának alakulására vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatalát. Ezek azért különösen veszélyesek, mert belélegezve a tüdő mélyébe kerülnek, ahonnan felszívódnak és a keringésbe jutnak.

December végén úttörőként Sanghaj városa közzétette az elmúlt hat évre vonatkozó kísérleti méréseinek eredményét. Az adatok szerint a kelet-kínai metropolis levegője sokkal rosszabb a korábban feltételezettnél, s a PM2,5 aránya a felmérés kezdete óta kivétel nélkül minden évben meghaladta a még megengedettnek számító 0,035 milligrammos értéket. A finom porszemcsék aránya átlagosan köbméterenként 0,044-0,053 milligrammot tett ki 2005 és 2010 között. A napi érték 2010-ben 0,007 és 0,245 milligramm között alakult, vagyis voltak napok, mikor a megengedett 0,075-ös napi határ háromszorosát is meghaladó mennyiséget lélegeztek be a lakosok.

A jövőbeli adatokat illetően az is pesszimizmusra ad okot, hogy Kína a jelenleg figyelemmel követett, 10 mikrométer átmérőjű részecskék (PM10) terén is rosszul teljesít. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése szerint a vizsgált 31 kínai nagyvárosból mindössze egyetlenben mértek belőle köbméterenként 50 mikrogrammnál kevesebbet. A WHO által elfogadhatónak tartott határ 20 mikrogramm köbméterenként, a 100 ezer lakost meghaladó magyar városokban ennek átlagértéke 16, az amerikaiakban 19.