A Journal of Bone and Mineral Research májusi számában közzétett, állat- és in vitro (azaz nem élő szervezetben elvégzett) kísérletekből is álló kutatásból az derült ki, hogy a csont súlynak való mérsékelt, ismétlődő kitétele az áttétes emlőrákos sejtekből álló csontdaganatok gátolt növekedését eredményezi. A kutatók úgy vélik, hogy az ilyenfajta mechanikus stimuláció csökkentheti a normális, egészséges csontműködést akadályozó gének kiteljesedését.

Maureen Lynch, a tanulmány vezető szerzője elmondta, hogy az emlőrák gyakran képez áttétet a csontba, ami aztán tovább romlik, mert a daganat gátolja a csont normális megújulását. Az ezt követő, oszteolízisnek (csontsorvadásnak) köszönhető csontvesztés a daganat táplálását segíti elő, mivel a csont a tumornövekedés faktorainak raktára. A leépült csont felszabadítja ezeket a faktorokat, és a daganat növekszik. Az állatkísérletek során a rosszindulatú emlőrákos sejtekkel beoltott egérsípcsont terhelése megakadályozta a daganat növekedését, és fokozta a csonttömeget. Amikor semmit nem tettek a csonttal, a daganat tovább növekedett, és a csont leépült.

A mozgás az egészség szolgálatában

Az MNO visszatérően ír olyan tudományos kutatások eredményeiről, amelyek rendre bizonyítják, hogy a testmozgás segít a betegségek megelőzésében vagy a gyógyulásban. A vízben végzett mozgás például különösen hatékony tud lenni. A sportolás segít megőrizni az időskori szellemi frissességet, a cukorbetegség megelőzéséhez pedig nem kell feltétlenül testépítőnek lenni. A testmozgás csökkenti a mellrák kialakulásának kockázatát.

A mindennapos testnevelésórák jótékony hatása is érzékelhető már a magyar diákok körében.

„Ha a tipikus rákkezelésekre, például a kemoterápiára gondolunk, azok a rákos sejteket célozzák” – magyarázta Lynch. „Arra kellett tehát rájönnünk, hogy a terhelés a csontsejteken kívül a daganatos sejtekre is hatást gyakorol-e, vagy egyfajta közvetett hatásról van szó. Kiderült, hogy egy kissé mindkettő bekövetkezik.”

A mikrokörnyezeti tényezők kontrollálása érdekében egy másik, háromdimenziós tumormodellel is elvégeztek egy kísérletet. Azt vizsgálták, hogyan fejeződnek ki a daganatos sejtekre jellemző különböző gének a terhelés hatására. Kiderült, hogy a daganattal összefüggő gének többsége nem változott, egyedül a Runx2 faktor, amely a génkifejeződést és más proteinek termelődését szabályozza. Ez pedig befolyásolja azt, amit a csontsejtek tesznek.

A kutatók azt feltételezik, hogy a daganatos sejtben a Runx2 arra utasítja a sejtet, hogy az oszteolízist serkentő fehérjéket válasszon ki, amiből túl nagy mennyiség csontvesztéshez vezet. A mechanikus terhelés gátolja a Runx2 kifejeződését, ennek következtében az oszteolízist befolyásoló proteinek mennyisége is csökken. Az elmélet igazolásához azonban további kutatásokra lesz szükség.