A Nature Communication című tudományos folyóiratban megjelent publikáció újabb ismereteket tár fel az őssejtek rugalmasságáról, amely tulajdonságuk alkalmassá teszi őket arra, hogy felhasználásukkal a jövőben károsodott szöveteket állítsanak helyre. „Figyelemre méltó módon a vázizomzatban lévő őssejtek még 17 napig élnek az emberben a halál beállta után is – az egerekben pedig 16 napig –, ami jóval több, mint az eddig feltételezett 1–2 nap” – írták közleményükben a párizsi Pasteur Intézet kutatói.

Kísérleteikből az is kiderült, hogy az őssejtek megtartották differenciálódási képességüket, tökéletesen működő izomsejtekké lehetett átalakítani őket. A felfedezés új őssejtforrást jelent, és az őssejtmegőrzés új módszereire is rávilágít. Fabrice Chrétien kutatásvezető és csoportja vizsgálataiban úgy találta, hogy a vázizomzati őssejtek csökkentették anyagcseréjüket, ezzel energiafelhasználásukat, egyfajta alvó állapotba kerültek, így élték túl a halál utáni napokat.

A későbbiekben mintákat vettek egértetemek csontvelőjéből is, ahol a vérsejtek termelődnek a csontvelői őssejtekből. Utóbbiak négy napig maradtak életképesek a halál beállta után, ekkor még megtartották azt a képességüket, hogy csontvelő-átültetés után új szöveteket hozzanak létre.

A kutatók szerint ha az előzetesen hozzájáruló donoroktól a halál beállta után őssejteket nyerhetnek, akkor enyhíthetik a meglévő sejt- és szövethiányt. A szakemberek ugyanakkor óvatosságra intenek, mert bár a megközelítés nagyon ígéretes, még több vizsgálatra van szükség, mielőtt embereknél tesztelnék.