Balaton

Előszezoni Balaton teszt

MNO
Forrás: ÚtiSúgó.hu
2012. május 31., csütörtök 14:51
Még mindig nehéz rendes éttermet találni a Balatonon. Egy keszthelyi halászcsárdában elköltött, kétfogásos és egy pohár boros ebéd több jellegzetes hibát is bemutatott.

 

A folyóborként asztalra adott, kétes színű rozé nem ígért sok jót, pezsegni a szájban, üde zamatokkal itatnia magát esze ágában sem volt. Bátor ember az, aki ilyen bort rak ki a vendég elé már szezonelőn az asztalra, különösen, ha a fehérbora és a vörös bora viszont iható. Az már általánosabb, hogy a halászlé ponttyal újabban azt jelenti: a lében úszkál egy szelet nagyon szálkás farka vége, amit otthon vendég tányérjára nem is illik kimerni, meg esetleg még egy-két magányos szálka. Ezt mérik 1590 Ft-ért. Az világos, hogy a halderekát mind levágják filének, marad a szálkás, nem is a legjobb ízű, szárazabb rész. De egy ilyen tányérért, kicsit kiszáradt kenyérszelettel, én nem szívesen adnék ki ennyi pénzt.

A lé sűrűségén lehet vitatkozni, mert én nem vagyok ellensége annak, ha nem áll meg a lében a kanál, de az íze friss, kiegyensúlyozott. Egy dologra azért adtak az étteremben: egyforma szép, zöld kerámiatálakat szereztek be, a halászlét is abban hozzák. Igaz, hogy annyira mély az edény, hogy nem lehet belőle kihúzott háttal, kulturáltan kanalazni, csak keservesen fölé görnyedve. Ezek után a szétfőtt, sápadt színű, sok tojással nem találkozott (túrós) csusza (790 Ft) nem meglepetés. A büfék színvonaláról most nem ejtek szót.

Végre valami ehető

 

A balatonföldvári Kukorica Csárdában már sokkal jobb dolgunk volt. Nem sajnálták tőlünk a ropogós, zöldsalátás kacsafalatokat és pirosra sült kacsacombokat s az ízletes töltött húsokat, amit legördíthettünk zamatos kékfrankossal, ami még a csokis süteményhez is passzolt. A balatoni jó ebédek közé sorolom még a kemencés langallót is, amit a monostorapáti erdei iskolában sütött a nagyvázsonyi pék, de még inkább a baracklekváros csillagot, meg a túrós buktát, amelyeket nyugodtan nyilváníthatunk akár házi süteménynek is. A Balaton parton felfalt desszertek közül még a kemencében sült, kicsit füstös ízű tejes lepény (prósza) ízlett a legjobban.

 

A szállodákban szívesen adnak errefelé kicsi, magvas zsemléket, kifliket, molnárkákat, ehető croissant-t, amit én a német vendégek részéről érkező finom nyomásgyakorlásnak tulajdonítok. Némelyik édeskés, mások kicsit sósak, de mindegyik finom, erős a gyanú, hogy legtöbbjüket ugyanaz a Komáromi nevű pék készíti. Szárszón, ahol József Attila olykor tartózkodott, testvérének pedig panziója volt, a múzeum személyes tárgyakon, archív fotókon keresztül mutatja be a költő életútját. Egy ing, az utolsó, amit viselt, egy kicsi írógép, ez is a költőé volt. Ide-oda lépkedünk a teremben, nem akaródzik menni. Meghallgatjuk a kapuban, hogy Szárszót a gyerekes családok most már a Csukás Színház miatt is szeretik, van, aki azért jön ide nyaralni, mert itt lehet mesejátékot nézni színpadon.

Kádár étkezős vonata

 

Mielőtt Balatonfenyvesen kisvasútra szállunk, egy olyan étkezős vonatot nézünk meg, amely még Kádár János idejében készült, s maga is használta a vadászatok idején. Hagyományos, hordóban érlelt borokat kóstolunk Somogyszentpálon a polgármester pincéjében. Sűrű, tükrös, csendes szavú az alkony a pince mellett, a borok is ilyenek.

De visz tovább a lovas kocsi, egészen a pinceparti kemencéjéhez, a bográcsig, egészen a terített asztalokig, a kötelező pálinkákig. Pincepörkölt és prósza a mai vacsora, hozzá házi borok, bodzaszörp, meg a helyi asszonykórus, akikkel utóbb az asztalokon is táncolunk. Később a helyi turisztikai egyesület elnöke mindenkit megtáncoltat a visszaúton, a vonaton: magyar nóta, népdal, operett, kuplé vegyesen. Nyolcezer forintba kerül földi halandónak egy ilyen táncos-mulatós túra, jó kérdés, hogy ez sok vagy kevés. Hát ki mennyire szeret mulatni, ugye.

Biciklit két órára 2200 forintért lehet bérelni Hévízen, Keszthelyen és más környező településeken. A bicikliút Keszthely és Hévíz között pompás, a tavaszi erdő csupa illat, csupa könnyű szél, a lejtők, kanyarok szolidak. Elég is ennyi, minek mindig valami nevezetesség.

Hőlégballonnal a tó fölött

 

Keszthelyen, a Festetics kastélyban a hintókiállítás még mindig látogatható, s mivel a Munkácsy tárlat már nincs ott, több hely van kocsiknak, szánoknak. Hátul a régi pálmaház négyszázféle hibiszkusszal várja a szobanövény-bolondokat. Hőlégballonra szállva ezer méter magasból nézegettük, hogyan fénylenek az országutak, a puha, zöld kötött sálhoz hasonlatos szántóföldek.

A három órás program, amely pezsgőzéssel és hazaszállítással ér véget a földön, ezen a nyáron is talán csak a külföldi vendégek mulatsága lesz, mert fejenként 159 euró, s csoportképet további négy és ötezer forintért lehet hozzá vásárolni. Nálunk utólag kiderült, hogy a csoport 19 felszállójának nagy része tériszonyos volt, és önterápiás céllal emelkedett fel. Végül mind azt mondták, hogy a ballonozás segített nekik. A kapitány szerint azért, mert ilyen magasságban nem lehet érzékelni a földtől való távolságot.