Utazási hírek

Gyógyfürdők és pálinkák a Nyírségben

MNO
Forrás: ÚtiSúgó.hu
2012. április 08., 06:19
Tanyától tanyáig utaztunk Érpatakig, ahol a Zsindelyes Pálinkafőzde újfehértói fürtös ágyas meggypálinkája nyitotta a kóstolási sort, ezt a Bihari tanyán almás rétes és fröccs zárta.

Közben megjártuk negyven fokban Sóstó fürdőit is, elefántokkal és szurikátákkal barátkoztunk, és megtudtuk, hol itta valaha a fröccsöket Krúdy Gyula (Krúdy-fröccs: kilenc deci bor+egy deci szóda).

A Zsindelyes tanyán a Zsindelyes fesztiválra készültek éppen, ahol lesz kézműves udvar, főnek pálinkás, és hagyományos bográcsos ételek, reggeltől estig szól a zene. Dalol az Érpataki Asszonykórus, jön a Zuboly együttes, a népzenét játszó Zsindely együttes, a Bürkös zenekar, retró pop-rock kategóriában az Apostol és az Edda, megasztárok is érkeznek szép számmal, s az újabb Petőfi Rádiós felfedezettek közül a Maskurázók és Tücsökraj. Papp Józsefék üzemlátogatással is ünnepelnek, Zsindelyes almapálinkát ihat, aki körbemegy velük a főzdében, ahol a barackpálinka készül éppen.

A fesztivállátogatók kortyolhatják el az elsők közt a Sió és a Zsindelyes long drinkjeit is, amelyek citromlével, szódával, jégkásával kiegészítve meggy-, alma-, vagy körtepálinkából és rostos gyümölcsléből frissen készülnek.
Most születtek meg a Zsindelyes első pálinkás csokidesszertjei is. Készült Balogh László, gyulai cukrász elképzelései szerint konyakmeggyszerű, csakhogy marcipános, friss meggyízű, meggypálinkás bonbon keserű és tejcsokiból egyaránt. Van két változat pralinéból is, de nekem mind közül az étcsokis lett a kedvencem, középen azzal a nagyon üde, nagyon beszédes meggyízzel, amire szerintem csak magyar gyümölcs, és magyar édesség képes. Alagút alakú torta is született a fenti összetevőkből, pompásan illett hozzá a az újfehértói meggypálinka, amely szeptember elején európai eredetvédettséget kap.

Sóstó gyógyfürdőjében és tavi strandján folytatjuk a kirándulást. Az élménymedencéket és a termálrészt úgy alakították ki, hogy mind a nádastóra nézzenek, amitől az embernek az az érzése, hogy minden fürdőzéssel visszatér gyermekkora legidillibb élményeihez.

Kedves gondolat, hogy a visító, rohangáló, fröcskölő gyermekek külön termet kaptak rengeteg színes játékkal. A fürdőt régebben inkább módos turisták látogatták, de a vezetők úgy gondolták, hogy ők a helyieket is szeretnék rendszeresen vendégül látni, ennek megfelelően szabtak árakat, találtak módot a kedvezményekre. Ott jártunkkor – kedden kora délután – minden medence tömve volt. A fő épület medencéit elhagyva pálmafák és ódon hangulatú kioszkok között megint csak tömött gyógyvizes medencéket látunk. Az egyik közepén bárpult, körülülik a fürdőzők, a vízben iszogatják söreiket, koktéljaikat.
Délután Sóstó fürdőházát és a Svájci lakot, ahol Krúdy Gyula és Blaha Lujza is gyakorta megfordult, csak távolról vesszük szemügyre, mert már vár ránk a kisvasút, és vagy ötezer tündéri állat a 24 hektáros nyíregyházi állatkertben.Tulajdonképpen egy amerikai természetfilmből sem tudunk meg többet egy-egy egzotikus állat élőhelyéről, vagy róla magáról, mint itt, Európa közepe táján, ahol imitálják a szavannák és őserdők, sőt a mélytengerek növény- és állatvilágát, viszont nincs közben reklám. Júniusban éppen fókabébi született Nyíregyházán a látogatók szeme láttára, le is filmezték. Törpevízilónak is adott itt életet a mamája. A gondozók napjában többször látványetetéssel szórakoztatják a nagyérdeműt, ami többnyire abból áll, hogy több méter magasról adják be a cápák, jegesmedvék és más kedvencek kajáját, miközben üvegen át, vagy szinte testközelből lehet gusztálni a falatozást.

Vacsorával Baktalórántházán vártak minket a négycsillagos Fenyvesben. Arról az erdőről kapta a nevét a szekérjavító helyére épült szálloda, amelyre a szerencsésebb kollégák szobájának ablaka nézett. A fákon mindenütt madáretetők, hozzák is szépen az elvárt eredményt: zengő madárkoncertre ébred hajnalban a kedves vendég. Vacsorára szintén az erdőből került vaddisznóhús, gomba, a környékről meg jó panyolai szilvapálinka. A vacsora krónikájához tartozik egy gasztronómiai poén, amit nem mindenki értett: emberi fogyasztásra alkalmas mini „hamburger” volt az előétel: frissen sült kelttészta zsemlében, nagyon friss, natúr színhús-vagdaltból, házi mustárral. Így érdemes örökre elbúcsúzni egy nem túl vidám gasztrokorszaktól, nem igaz?

A Bihari tanyán lovaskocsira ültünk, kaptunk mobil napernyőket, amiket mi tartottunk a fejünk fölé, illetve egymás feje fölé, de amikor rendesen beindultak a lovak, már nem hiányoltuk sem az árnyékot, sem a légkondit. Láttunk elhagyott tanyákat, a becsukott iskolát, ahol valaha Váczi Mihály is tanítóskodott, de még többet olyat, amit művelnek, gazdája van. A Bihari tanya tulajdonosai tanyasi házakat is adnak ki, lehet lovagolni, kocsikázni, főzni, segíteni az állatok etetésében, szalmán, szénán aludni.

Az árnyas, tágas konyhában, ahol egy valahai lagzi emlékei is látszanak, saját gyümölcsből való, finom vegyigyümi pálinkával, jó testes pogácsával, nyírségi töltött káposztával várnak minket. Olyan szép takarékosak, mérnöki pontosságúak a mozdulataik, ahogy végtelen nyugalommal, mégis tempósan mindent összekészítenek, ahogy felénk nyújtják az ételt-italt. Ahogy háttérbe húzódnak, de sietség nélkül rögtön ott vannak, ha kérünk valamit. Felér néhány vállalati tréninggel a velük meg az állataik körében eltöltött délután.