A választói harag napja

Trumpot gyűlölikvagy bohócnak tartják, de nem áll jobban Hillary Clinton sem

Lukács Csaba

Lukács Csaba

2016. november 8., kedd 11:03, frissítve: kedd 11:18

Holnapra eldől az idei esztendő legfontosabb kérdése a világpolitikában: ki lesz az Amerikai Egyesült Államok negyvenötödik elnöke?

A kampányhajrában, vasárnap egész nap Washingtont és környékét jártam, de összesen csak két választási posztert láttam. Nem óriásplakátot, hanem a kertbe leszúrható kis zászlót. Még a Fehér Ház körüli szuvenírárusok sem ugrottak a nagy lehetőségre – Donald Trumpot vagy Hillary Clintont ábrázoló pólók, kitűzők és egyéb apróságok helyett csak Obamát ábrázolót árultak. Pedig ő már a múlt – nyolc év után rövidesen átadja a helyét az új albérlőnek.

Európai szemmel nézve szokatlan helyzet: az elnök hivatala környékén cseppet sem hallatszik annak a kampánynak a dübörgése, amely a Fehér Ház kulcsáért zajlik. Még a jelenlegi lakó, Barack Obama is elment, hogy az úgynevezett csatatérállamokban kampányoljon a demokrata jelöltnek. Washington és környéke nem billeg: a nagyszámú fekete lakosság miatt évtizedek óta balra szavaz, ezért itt nem érdekes a kampány. Egy tegnapi felmérés szerint a választópolgárok 82 százaléka mondja gusztustalannak a versengést – korábban soha nem mértek ilyen magas arányt.

Mert itt mindent mérnek, a Gallup például azt is, hogy a szavazók szerint kinek lejt a pálya a médiában. Az eredmény nem meglepő (az annál inkább, hogy az egyszerűnek mondott amerikai sem hülye, világosan látja a helyzetet): 52 százalék úgy gondolja, hogy a sajtó a demokraták jelöltjét, Hillary Clintont támogatja. A megkérdezettek alig 8 százaléka véli azt, hogy a média a milliárdos Trumpot segíti, és 32 százalék látja úgy, hogy az amerikai kollégák pártatlanok, tehát jól végzik a dolgukat.

Aki ma szavazni megy, nincs könnyű helyzetben, mert két rossz esélyes jelölt (és mellettük még két esélytelen kicsi) közül kell választania. Trumpot nagyon sokan szívből gyűlölik, mások bohócnak tartják, de nem áll sokkal jobban Clinton sem, 100 szavazóból csak 32 gondolja róla, hogy őszinte és megbízható – ez elég riasztó adat a világ talán legnagyobb hatalommal járó állásának esetében.

A mostani voksolást a harag és a gyűlölet motiválja: a Clintonra szavazók 42 százaléka azért szavaz így, mert utálja a milliárdost, és nem azért, mert szimpatikus neki a demokrata jelölt. A másik tábornál még magasabb ez az arány: a republikánus jelöltre voksolók több mint fele, egész pontosan 51 százaléka a Hillary Clinton iránt érzett engesztelhetetlen gyűlöletből támogatja – jobb híján – Trumpot.

Hogy ki fog nyerni? Pár hete Clintonné még nyeregben érezhette magát, annyira vezetett a felmérésekben, de most szokatlanul szoros lett a küzdelem vége. Személyes véleményem, hogy Trumpot rendszeresen alulmérik (a republikánus előválasztások során is teljesen esélytelennek tartották, mégis ő lett a befutó), ezért ma is ő fog győzni. Még úgy is befuthat, ha kevesebb szavazatot kap, mint az ellenfél, csak arra kell figyelnie, hogy jó helyeken győzzön. Emlékezzünk csak, 2000-ben George W. Bush alig 537 szavazattal megnyerte Floridát, és mivel ott a győztes az összes elektort viszi, hiába kapott országos szinten félmilliónál is több szavazatot a demokrata Al Gore, mégis az ifjabbik Bush lett az elnök.

Ha valaki fennmarad hajnalig amerikai választási műsort nézni, a következő tizenöt államra figyeljen: Arizona, Colorado, Florida, Georgia, Iowa, Michigan, Nevada, New Hampshire, Új-Mexikó, Észak-Karolina, Ohio, Pennsylvania, Utah, Virginia és Wisconsin. Amelyik jelölt ezekből többet visz, nagyjából az a nyertes (azért a bizonytalan fogalmazás, mert lakosságarányosan osztják el az elektorokat, és a felsoroltak között van egész kicsi és nagy lélekszámú állam is). Akinek megvan a 270 elektor, az lesz az elnök. Vagy mégsem, mert ugyan kötött mandátuma van a delegátusnak, ám a történelemben néhányszor már előfordult, hogy meggondolta magát, és másra voksolt, mint akire az államában leadott szavazatok alapján kellett volna.

Bonyolult ez, tudom, hagyjuk is a számokat. Szakértők azt mondják, most igazából néhány jól definiálható társadalmi csoport dönt. Az egyetemi végzettség nélküli fehér férfiak, akik dühösek, mert nincs munkahelyük, ezért Trumpra szavaznak. Az egyetemi végzettséggel rendelkező nők, akik eddig a republikánusokra szavaztak, de Trump megsértette őket a bunkó beszólásaival, ezért dühből a nőt támogatják. A demokratákat sújtja, hogy a feketék Obama után cseppet sem motiváltak a szavazásra, de segíti, hogy Trump megsértette a latinókat a mexikói bevándorlók kipellengérezésével, ezért büntetni akarnak. És vannak még a Trump-ellenes republikánusok, akik átszavaznak; a radikális balosok, akik Bernie Sanders elgáncsolása után nem mennek el voksolni; legvégül pedig a mormonok, akik eddig a jobboldalra szavaztak, de most az egyik „futottak még” jelölt az ő emberük.

Bonyolult? Szerdára okosabbak leszünk.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.11.08.