Az IMF–EU rémálomcsapat

Megyeri Dávid, 2012. április 12., csütörtök 13:10, frissítve: csütörtök 15:08
Kezd abszurd drámához hasonlítani az IMF–EU-hitel szomorú szappanoperája. Samuel Beckett és Ionesco színművei az uniós és valutaalapos potentátok logikátlan, összevissza kuszált kommunikációjához képest ókonzervatív darabok.

Olivier Bailly zavarodott improvizációja, miszerint a befektetői bizalom helyreállása után lehet majd velünk elkezdeni a tárgyalásokat, felveti az Európai Bizottság szóvivője foglalkozás körében elkövetett alkalmatlanságának alapos gyanúját. Lehet, hogy nem tudta, melyik országról van szó, és azért beszélt sületlenségeket? Milyen befektetői bizalmatlanság van ott, ahol a világ egyik legtekintélyesebb autógyára új nagyüzemet nyit?

Irina Ivascsenko, a valutaalap budapesti irodavezetője kicsit oldotta a fagyos hangulatot, amint menekülőre fogta a magyar civilek elől. Kabaréban is megállta volna a helyét óránként változó álláspontjával, hajlandó-e fogadni a Civil Összefogás Fórum képviselőit. Végül úgy döntött, mégsem vállalkozik a halált megvető bátorságot igénylő mutatványra – a petíció átvételére titkárnőjét küldte ki. Ki tudja, ha az egyre inkább Verne Gyula-i tudományos–fantasztikus jövőbe utalt tárgyalások pár éven belül megkezdődnek, a Nemzetközi Valutaalap veszélyességi pótlékot számíthat fel a képviseletvezető-nőt és titkárnőjét ért pszichés inzultus miatt.

A mi szempontunkból türelemjáték és udvariassági próba ez a színjáték: úgy kell tennünk, mintha nem tudnánk, mire megy ki a provokatív előszobáztatás. Hogy az eszkimóknak előbb utalnának ki komoly összegeket új hűtőszekrényekre vagy az egyenlítői-guineaiaknak szoláriumokra, mint nekünk. Az IMF–EU tandem kendőzetlen nyíltsággal meg sem próbál úgy tenni, mintha nem kiköpött mása lenne eljárásuk a maffia ügymenetének. Mintha azért büntetnének valakit, mert önerejéből is képes kijutni a viharos tengerből. És nem rimánkodik a vízi mentőknek, akik a fűtött irodában kártyáznak, és nem hajlandók anyagi ellenszolgáltatás, bizonyos értéktárgyak átadása nélkül a fülük botját mozdítani. Észbontó: mi találjuk ki, mivel kellene kedveskedni nekik, hiszen ők hallgatnak, mint a szájzáras csuka. Boros Imre mutatott rá: nem mondja meg az IMF–EU, mit akarnak, inkább ki szeretnék csiklandozni belőlünk. Hogy vállaljuk önként a megszorításos kalodákat.

De hát tényleg ilyenek lennének az elvileg a gazdasági stabilitáson, növekedésen fáradozó szervezetek? Ha ilyen, amikor jóindulatúak, milyen lenne, ha ellenségesek volnának? Martonyi János cáfolta azokat a baloldalon népszerűsített teóriákat, miszerint a magyar kormány csak megjátssza, hogy nem ismeri az IMF feltételeit, valójában megátalkodottan nem akarja teljesíteni őket. Sem szóban, sem írásban nem hajlandók közölni velünk a feltételeket, ezért húzódik a tárgyalások elkezdése, mint a rágógumi. Érthető persze a szemérmesség: hogy nézne ki, ha patikatisztán politikai kívánalmakat fogalmazna meg a világ pénzügyi biztonságán őrködő mamutszervezet?

Már látjuk lelki szemeinkkel, az IMF miként fog nyilatkozni úgy öt év múlva arról, hogy még nem tervezi a közeljövőben a tárgyalásokat velünk. Az irodavezető kijelenti: megvárja, míg az EU nyolc év után engedélyt ad arra, hogy esetleg tíz év múltán kapjunk egy kis elővigyázatossági hitelkeretet. Az elemzők meg azt fogják fejtegetni 2020 táján: az unió érthetően azért nem tud adni, mert elment Mauritánia, Szomália és Zimbabwe támogatására. Különben is hosszú a lista, amit a renitens magyarok változatlanul nem teljesítettek. A lakosság nyolcvan százaléka továbbra sem képes szöges ágyon aludni, huszonnégy órán keresztül hula-hula-karikázni, száraz kenyéren és csapvízen élni. További elfogadhatatlan hiányosság, hogy az MNB örökös elnökének székét még mindig nem vonták össze a köztársasági elnöki pozícióval Simor András vezérlete alatt havi húszmillió forintos zsebpénzzel. Márpedig belátható: amíg ezeket a pazarló gazdálkodásra és akut demokráciadeficitre utaló jeleket a jobbközép kabinet nem számolja fel, a tárgyalások megkezdését tizenöt év után sem tervezi a valutaalap.

Tegyük szívünkre a kezünket: annyira sci-fibe illően túlzó ez a rémálom? Nézzük azonban a pohár tele felét. Lehet, hogy éppen azzal tesz jót az IMF és az EU, hogy a befektetők azt mondhatják: ha ilyen erős Magyarország, hogy hitelkeret nélkül is megállja a helyét, akkor nem is lehet olyan nagy gond ezzel az unortodoxnak minősített gazdaságpolitikával. Meg azt is mondják a piacok: ha már az unió és a valutaalap sem tartja sürgősnek a megállapodást, ők is úgy látják: a magyarok nem szorulnak feltétlenül külső segítségre. A presztízsveszteség meg – amit a mániákusan keresztbetevő Európai Bizottság és az IMF elszenvedhet a velünk szemben alkalmazott nyíltan diszkriminatív bánásmód miatt – legyen az ő bajuk. Nem inkább önmagukkal szemben kellene kötelességszegési eljárást indítani?

hirdetés
Vezércikk
Ez út hazámba visszavisz
Körmendy Zsuzsanna
A zsákvászon tarisznyában lehetne konyakos meggy is vagy marcipán.
Vélemény
Ötkarikás sorsok
B. Molnár László
Pszichésen nem könnyű feldolgozni, hogy valaki előtt az utolsó pillanatban becsapják az ajtót.
Vélemény
Európai indiánok
Pilhál Tamás
Ismerjük el, hogy az iszlamizálódásnak nincsen alkotmányos akadálya.
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
hirdetés

Hozzászólások - 97 db

A hozzászólások mutatása