Multisarc: kinek az érdeke?

Torba Tamás, 2017. március 14., kedd 16:00
Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet

A legutóbbi kormányinfón megtudhattuk, hogy már benne járunk a 2018-as választásokat megelőző kampányban. Lázár János szavaiból az is kiderült, hogy a kormányzat szerint a kampány keretében eljött az idő a kiskereskedelmi ágazat újbóli szekálására. A fogyasztók védelmében fellépő, az áruházak által okozott környezetterhelés miatt hirtelen aggódni kezdő kormány az évek óta zajló, eddig rengetegféle új adót teremtő programjának megfelelően újabb közteher bevezetését tervezi: az áruházak melletti, a fogyasztók számára létesített parkolók megadóztatását.

Ez érdekes elképzelés, lévén hogy a legtöbb településen, különösen a kisebb városokban és falvakban az említett kereskedelmi egységek szinte kizárólag gépkocsival közelíthetők meg. Parkoló híján pedig nincs hol megállni. A kormánynak hét év kellett ahhoz, hogy ezt az évtizedek óta fennálló helyzetet konstatálja, és ebből valamiféle bevételt kívánjon kifacsarni. Lázár János szeme előtt nyilván árnyas ligetek lebegnek a jelenlegi parkoló-aszfaltsivatagok helyén, a fák alatt padokkal és piknikasztalokkal, ahol a fogyasztók a frissen vásárolt, magas minőségű, hazai gyártmányú élelmiszereket kóstolgatják, miután Orbán Viktor kormánya sikeresen kitakarította a multinacionális áruházláncok által külföldről behozott, a magyar vásárlókat mérgező szemetet.

Szép vízió, apró hibával. Először is bizton kijelenthető, hogy az áruházak parkolóhelyein építésük előtt sem ősfás ligetek vagy árnyas erdők díszelegtek. Többségük városszéli gazos telekre épült, vagy – ha belvárosban található – valamilyen épület helyére. Egyébként eddig sem tiltotta senki, még Brüsszel sem, hogy egy adott kiskereskedelmi egység létesítésekor az építőt környezetvédelmi beruházásra, parkosításra vagy fásításra kötelezzék. Érdekelne, hogy például polgármestersége idején Lázár János támasztott-e ilyen igényt Hódmezővásárhelyen. A kérdést tehát nem – végső soron a vásárlókra terhelt – adóval, hanem az engedélyeztetéskor folytatott tárgyalásokon kell(ett volna) rendezni. Ha egy áruház kötelezhető arra, hogy autópálya-lehajtót vagy bekötőutat finanszírozzon, biztosan rávehető néhány száz fa telepítésére, hogy azok évek múlva valóban árnyékba borítsák a parkolót vagy a bolt környékét.

A korábban említett élelmiszer-minőségi probléma valós, ám tiszta demagógia ezzel kizárólag a külföldi szereplőket vádolni. A minősíthetetlen élelmiszernek látszó termékek előállításában a hazai tulajdonú, kis és nagy üzemméretű gyártók is jeleskednek. Nem csak a Milka csoki ízével van probléma. Hazai példákat e helyütt nem említenék – úgy vélem, minden kedves olvasónak legalább tucatnyi jutna eszébe hirtelen, különösebb erőfeszítés nélkül. Úgyhogy a saját házunk táján is nyugodtan söprögethetünk, ha belefáradtunk a Nyugat elleni harcba.

A választási kampányra visszatérve: úgy tűnik, a Fidesz környékén erősen érezhető a korábban oly sikeres kommunikációs guruk hiánya. Ők nyilván nem felejtették volna el figyelmeztetni az illetékeseket, hogy a hazai vásárlási szokások megváltoztatására, a fogyasztók komfortérzetének felborítására irányuló elképzelések zsigeri ellenkezést váltanak ki a célcsoportból. Nem olyan régen kellett kihátrálni a vasárnapi zárva tartás KDNP-s ötlete mögül. Ezek után a kormány úgy döntött, hogy ismét lábon lövi magát, megfeledkezve arról a primitívnek tűnő, de megalapozott véleményről, miszerint a rendszerváltozás fő célja nem a szólás, hanem a fogyasztás szabadságának kivívása volt. Választási kampányban pedig a mégoly jó szándékú ötleteknek sincs helyük, ha ezek a választókat idegesítik. A parkolók ligetesítését – és ennek finanszírozását – érdemesebb a megnyert választás után felvetni.

Már ha akkor lesz még értelme. Az ördög ugyanis nem alszik, és azt súgja, hogy a fenti intézkedéssorozat kedvezményezettjei megint a hazai tulajdonú, a tőkeerős multikkal versenyezni képtelen bolthálózatok lennének. Ugyanis a végső törvénytervezetből esetleg kiderülhet, hogy az ő parkolóhelyeiket nem kell adóztatni, kiegészítő munkaerőt sem kell felvenniük (merthogy náluk ugyanazt a feladatot többen végzik, mint egy multinál), és – az egyébként jogosan kivethető – vasárnapi műszakpótlék megfizetését sem kell vállalniuk. Ha viszont az új terhek kivetése annyira sürgős, hogy egy évet sem lehet vele várni, akkor nagy lehet a baj. Talán azért sürgetik mindezt, mert nem hisznek a Fidesz 2018-as győzelmében?


Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 03. 14.

hirdetés
hirdetés
Vezércikk
A spájzban vannak
Pápay György
Vlagyimir Putyinról napjainkra két, egymástól homlokegyenest különböző kép alakult ki a hazai nyilvánosságban.
Vélemény
Megújuló energiák, luddita politikusok
Torba Tamás
Mindenki addig akarja eladni az olaját és a földgázát, amíg van valaki, aki megveszi.
Legolvasottabb
Legfrissebb
A címlapról ajánljuk
Háttér, riport, interjú
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása