Szigorúan ellenőrzött forradalom

Szilágyi László

2016. január 11., hétfő 14:00

Máig nem tudjuk, mi zajlik a színfalak mögött. A szereplők gondosan ügyelnek arra, hogy a valódi célokat ne ismerje meg a közvélemény. Be kell érnünk azzal, hogy pénzről van szó, egy sportoló látványos meggazdagodásáról és térnyeréséről, ami könnyen összerántja az ellentábort.

A keményen dolgozó kisembert ez esetben nem érdekli a rendszerkritika, ő csak „egy kapzsi úszót” lát, akinek semmi sem elég. Gyárfás Tamás úszószövetségi elnök, úgy tűnik, megint ügyesen lépett. A mi Katinkánk iránti lelkesedést úgy foszlatta szét, hogy közben a megmentő, a békebíró szerepében lépett fel. Bevont a játszmába egy köztiszteletnek örvendő úszóedzőt, történetesen a 75 éves szövetségi kapitányt, s ezzel végképp kifogta Hosszú vitorlájából a szelet. (Vasárnapra kiderült, a kapitányt sikerült rávenni a maradásra, ami újabb nagyszerű húzás.)

Ahhoz, hogy valamit is értsünk ebből a kusza történetből, kissé hátrébb kell lépnünk. Tudnunk kell, hogy itthon gyermekcipőben jár a sportolók menedzselése. A szórakoztatóipar egyik legfontosabb ágazatának szereplőivel, a sportolókkal hosszú éveken keresztül szinte senki sem foglalkozott. Kevés kivételtől eltekintve fel sem vetődött a világhírű magyar sportolókban és ügynökeikben (már ha egyáltalán volt nekik), hogy látványos meggazdagodásra használják a pályafutásukat. A piacot egyszerűen nem vagy csak mérsékelten érdekelte a sportoló, a népszerűsítő kampányok más területről villantottak példaképeket, reklámhordozókat.

Kivétel a teniszező Szávay Ágnes és a gyorsasági motoros, Talmácsi Gábor, aki életében nem szerepelt a magyaroknak hagyományosan fontos olimpián, mégis minőségi reklámhordozóként jelent meg. Pedig a közelmúlt magyar olimpiai bajnokai közül az ország első számú középiskolájában, a Fazekasban végzett, jelenleg pszichológiát tanuló, charme-os kardvívó, Szilágyi Áron és a gazdálkodás, menedzsment szakos főiskolás Gyurta Dániel kommunikációs képessége és külső adottságai alapján is felkelthette volna a támogatók érdeklődését, de ez nem történt meg.

Marketingszempontból tehát kiaknázatlan, amatőr közegbe csöppent Hosszú Katinka, amikor 2013-ban úgy döntött, hogy a lehetőségek hazája után Magyarországon folytatja a pályafutását. Az addig tehetségesnek tartott, de nem kiemelkedő úszó 2008-tól a világ egyik legjobb edzője, Dave Salo mellett készült, miközben pszichológiát tanult a Los Angeles-i University of Southern Californián. A végén elfáradt a kapcsolata a mesterrel, Katinka dacolt Salo ötletével (Menj haza, és nyiss egy szépségszalont!), és új edzőjével, Shane Tusuppal teljesen váratlan üzletbe kezdett. A „legjobb edzés a versenyzés” – alapon végigturnézta a világ összes uszodáját, már ahol világkupát rendeznek.

A pénzdíjas versenyeken gyönyörűen nőtt Hosszú bankszámlája, rövid távon dollárszázezreket keresett. Az üzleti tervet Tusup készítette el. A látványos meggazdagodás alaptörvénye szerint Hosszú és férje minden lehetőséget pénzre váltott. A páros felismerte, hogy az úszók legjobb esetben is harmincéves korukig versenyeznek, az 1989-es születésű Katinkának (és férjének) még négy-öt jó éve lehet a sportágban, ezért rövid távon kell csúcsra járatni a bevételeket. Az üzlet beindult: Hosszú Katinka átalakult, felvette és levédette az angolszász nyelvterületen könnyebben fogyasztható Iron Lady művésznevet, táplálékkiegészítőt reklámoz, könyvet ír, és ahol világkupaversenyt rendeznek, ott elindul, majd felveszi a nyereményt.

Az emberfeletti munka után természetesen nem maradtak el az eredmények, jöttek a világcsúcsok, az országos rekordok. Az immár ötszörös világbajnok és férje pontosan tudta, mit akar: pénzt, befolyást, pozíciót. A magyar–amerikai kétszemélyes team idővel megkerülhetetlenné vált sportágában. Hosszú a riói olimpiai legnagyobb magyar aranyesélyesévé lépett elő, és ennek megfelelően akart még több befolyást az úszósportban. A magyar közeg ámulattal kevert távolságtartással nézte végig a márkaépítést és a folyamatosan erősödő lobbitevékenységet. Volt olyan versenyzőtárs, aki ma már csendre inti a Hosszút doppinggal vádoló kritikusokat, pedig évekkel ezelőtt maga lepődött meg azon, miért nőtt Katinka keze egy teljes ujjpercnyit. Shane Tusup felkészültségét, a magyar sportérdek iránti elkötelezettségét akarta tesztelni a szövetség, amikor két – válogatott – úszót akart beprotezsálni hozzá, de ő nemet mondott. Őt Katinka érdekelte, előfordult, hogy nem köszönt, levegőnek nézte azt, aki Katinkánál kicsivel jobb időt úszott. Miközben Katinka a szövetségből származó hírek szerint rajtpénzért vállalta a tavaly nyári országos bajnokságon való részvételt. A Hosszú–Tusup páros kitartó munkával a magyar szövetség legsikeresebb és legproblémásabb ügyfele lett.

A bomba némiképp váratlanul robbant karácsony előtt: a hazai viszonyokat, a Gyárfás Tamás vezette elnökséget ekéző sajtótájékoztatón követelt jobb feltételeket a sportágának Hosszú Katinka. A másik oldal nem sokat késlekedett: Kiss László szövetségi kapitány nyilatkozatban vágott vissza. Majd újra Hosszú következett: teátrálisan széttépte a szövetség 12 millió forintos szerződéstervezetét, és felült a provokációnak, nem állt szóba az odavezérelt Kiss Lászlóval.

A magyar élsport tragikomikus színjátékában Hosszú Katinka igazságosztó, ártatlan forradalmár képében jelent meg, s két napig a közönség imádta. Végre valaki, aki nekimegy a Napkelte-vezér Gyárfás Tamásnak, lám a gyengébbik nem képviselője leleplezi a velejéig romlott, korrupt rendszert! Mindannyiunk szívéből beszél! Katinkát a mai napig istenítik a Gyárfást zsigerből gyűlölők, bár a tábor folyamatosan csökken. A közvélemény jelentős része ugyanis megszánta Kiss Lászlót, a hetvenöt éves úszókapitányt, és nem tudta felfogni, miért kell feszíteni a húrt, miért kell nyilvánosan széttépni egy szerződést, leginkább: miért kell elutasítani a párbeszédet. A javaslatok, melyeket Hosszúék tettek, eltűntek a süllyesztőben, elvi kérdésekről már szó sem esett.

Katinka performansza két nap leforgása alatt új értelmezést kapott, a bátor harcosból tiszteletlen, mohó, pénzéhes sportoló lett, akinek már semmi sem szent. Csak a pénz számít. Az emberek, még ha nem vallják is be, gyorsan felejtenek. Hosszú Katinkáról nem a bámulatos világcsúcsok, Gyárfás Tamásról sem a napkeltés botrányok jutnak eszükbe, hanem az, hogy elérte: Magyarország rendezheti a 2017-es úszó-világbajnokságot.

Mindannyiunkat tévútra vinne, ha politikai síkon akarnánk értelmezni az eseményeket. Hosszú Katinka akciójának megítélésekor rögzítsük, a konfliktusnak semmi köze Gyárfás Tamás napkeltés múltjához és egykori MOB-elnöki ambícióihoz. Gyárfás bármit tett, az ő elnöksége alatt ragyogott fel a dicsőség.

A sportkormányzat – egyelőre – nem áll sem az egyik, sem a másik oldalra. Kit érdekel a megreformálandó magyar sport, amikor a felháborodott, keményen dolgozó kisemberek azt nézik a tévében, hogy az élsportoló összetépi a 12 millió forintos szerződést?

Orbán Viktor szeret megnyilvánulni az ország hangulatát látszólag befolyásoló kérdésekben. Ezért szállt be a ringbe a témában bevallottan járatlanul, de pénzt ő sem említett, erkölcsileg nem ítélte el Hosszút. Majd mindennek eljön az ideje.

Hogy mikor? Ki tudja… Az előzmények után mi, halandó szurkolók megérdemelnénk, hogy ne a színfalak mögötti háttéralkuból kelljen következtetnünk a két hete tartó kommunikációs ütközet végeredményére.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.01.11.