Viszont az ellenzék hozzáértésében – mondjon bár homlokegyenest ellentétes bölcsességeket a jobb- és baloldal – nem hibádzik semmi. Persze a szocik, legyenek akár MSZP-sek vagy DK-sok, ezen a területen is messze a többi, hétköznapi halandó előtt járnak, ez aligha kétséges. Kivételes szakértelmüket bizonyítja az a lenyűgöző magabiztosság is, ahogy a kormány költségvetési tervéhez viszonyulnak. Az olyan minősíthetetlenül pocsék és használhatatlan – mondják –, hogy nincs értelme javítgatni, igazítgatni, tódozgatni, fódozgatni, hanem, mire a levelek lehullanak, csinálnak ők egy gyökeresen újat, amely jó lesz, okos, szellemes, iránymutató és használható.

Nagy elégtétel és megnyugvás ez népünknek, a szocik csinálnak végre egy költségvetésre hasonlító költségvetést, mert az elmúlt időkben a 4+8 év alatt a tucatnyi próbálkozásukból soha, egyetlen gyakorlati használatra alkalmas büdzsészerű szellemi tákolmány nem jött össze, pedig nagyon bízott bennük a nép, hiszen szabad létének nagyobb hányadát az ő gazdasági géniuszuk kiteljesedésére bízta. De csak az nem téved, aki nem csinál semmit (meg akit Gyurcsány Ferencnek anyakönyveztek), így most, ebben a világosan átlátható, könnyen kezelhető, válságoktól és csődfenyegetésektől mentes gazdasági környezetben az MSZP egy hibátlan és tökéletes költségvetési tervezetet terjesztene a törvényhozás elé, s a sors nyomorú igazságtalansága, hogy nem (lesz) kíváncsi rá a kutya sem.

A munkahelyek védelmében alkotott tízpontos kormányzati akcióterv megismerése után a szocialista pártelnök és frakcióvezető, Mesterházy Attila megnyugtatta és felvilágosította a magyar népet. Az akcióterv azért tartalmaz jóravaló és használható javaslatokat, mert olyan, mintha a minisztérium dolgozói rábukkantak volna az előző kormányok dokumentumaira. Kár, hogy a szocialista vezetésű minisztériumok derék munkatársai elkeverték valahol ezeket a fontos tervezeteket, mert az elmúlt tíz évben égető szükség lett volna rájuk, s csak most látjuk kárát annak, hogy megvalósításuk jó egy évtizedet késett. Jávor Benedek, az LMP frakcióvezetője is oda jutott, hogy a kormány tervezte alapvetően jó, de valójában a párt választási programját valósítja meg, kétéves késéssel. Megható, hogy az LMP is ilyen kivételes módon ért a gazdasághoz; ha elég kitartók lesznek, akkor – optimista becslések szerint – röpke ötven-hatvan év múlva akár még valami figyelmet is kikövetelhet magának gazdasági elképzelései halmazának egy mellékes részlete. Az viszont kétségkívül figyelemre méltó, hogy mindkét párt, egyetértésben az általuk elutasított, megvetett, gyűlölt Jobbikkal, első helyen hangsúlyozza Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter abszolút alkalmatlanságát.

Lehet, hogy Matolcsy György be van oltva a gazdasági törvényszerűségek felismerése, kezelése és irányítása ellen. Lehet, hogy Matolcsy Györgynek halvány sejtelmes nincs a növekedésről, a fejlődésről, a haladásról, de vajon hogyan volt képes kiválogatni az MSZP dokumentumaiból pont azokat a részeket, amelyek az ország javát szolgálhatják?