Nem csak azért, mert Orbán Viktor ezt mondta tegnap az egyik közösségi portálon. A kormány egyszerűen nem vállalja önként azt, hogy elveszíti a 2014-es választásokat. Nem játssza el a Bajnai-féle bábkabinet szerepét, nem adja át az IMF-nek az ország vezetését. S nem adja fel azt a gazdaságpolitikát sem, amelynek az igazságosabb közteherviselés, a multik adóinak növelése az egyik legfontosabb tétele. Nem tehetik meg ezt Orbánék, mert akkor a 2010 nyarán kapott mandátumról, a kitörés lehetőségéről, az új utakat választó országról mondanának le, ami megfizethetetlen ár egy nemzetközi védőhálóért.

A nagy kérdés persze az, hogy tényleg a hazai életszínvonal további csökkentését és a profitszivattyú újbóli beindítását követeli-e tőlünk az IMF. A nemzetközi szervezet magatartása e téren kiismerhetetlen. A szakértők egy része azt állítja, hogy a hitelszervezet tárgyalásra érkező küldöttei csupán egy étlapot hoznak magukkal, amelynek az elején szerepelnek az elérendő költségvetési és makrogazdasági célok, utána pedig azok az eszközök, ajánlások, amelyek az IMF szerint segíthetik a megfelelő törlesztőrészleteket is kiizzadni képes büdzsé felállítását.

Tehát egy listáról van szó, amelyről a kormány választhat, vagy ajánlhat mást a helyébe. A barátságos arcú, mosolygós diplomatákat felsorakoztató valutaalapról szóló értelmezéseknek ugyanakkor ellentmond például az, hogy az IMF most éppen a hatnapos munkahét bevezetését írná elő a görögöknek. De nemrég Romániában is keresztülvertek egy rakás megszorítást, amibe belebukott az előző kormány. S akárhogy csűrik-csavarják is, a nóta vége valahogy mindig az, hogy az adósnak a polgároktól a tőke felé kellene átcsoportosítania az állami összegeket.

„Az IMF a bankokat pártolja, mi pedig az embereket” – a magyar miniszterelnök határozta meg ekképpen az IMF és az EU táskás embereinek júliusi látogatása után a tájékozódó tárgyalások mérlegét. Márpedig ez a két szempont fényévnyire van egymástól. Ezért is furcsa, hogy Orbán Viktor a minap arról nyilatkozott, gyorsan tető alá hozható a megállapodás, miközben a küldöttség távozása óta úgy tűnik, nem történt semmi lényeges fejlemény. Alternatív csomagot készítünk az IMF diktátumaival szemben – árult el egy lehetséges magyarázatot tegnapi videoüzenetében a kormányfő.

Ez arra utalhat, hogy a kabinet mostanra megtalálta a Költségvetési Tanács által is várt receptet arra, hogy miképpen teremthető elő a jövő évi büdzsében a munkahelyvédelmi akcióterv fedezete, és hogyan szüntethetők meg azok a bizonytalanságok, amelyek a jelenleg a parlament előtt fekvő tervezetben 300-500 milliárd forintot is érinthetnek. Azt, hogy ezekre alapozza-e a bejelentését a kormányfő, remélhetőleg legkésőbb hétfőig megtudjuk, amikor Orbán Viktor a törvényhozásban beszámol a tárgyalások körüli helyzetről.

Annyi bizonyos, hogy stabilabb költségvetési elképzelésekkel kellene visszaülnünk a tárgyalóasztalhoz, mert ha nem így járunk el, legfeljebb egy aduász marad a kezünkben: jórészt azért szorulunk a védőhálóra, hogy a Gyurcsány Ferenc által 2008-ban felvett megahitelt az IMF-nek visszafizethessük.