A világ nélküled

Stier Gábor

A világ nélküled

Magyar Nemzet

2012. június 20., szerda 00:01

Bálnák úszkálnak a Cortés-tengerben, s delfinek bucskáznak a háttérben. Kiváló háttér egy fotóhoz. Így gondolta ezt először David Cameron is, amikor odaállt az újságírók elé. A PR-osok azonban rögtön észrevették, hogy a mondandó finoman szólva sincs összhangban a festői háttérrel, s inkább a találkozó logói felé terelték a brit kormányfőt. A világ vezető politikusai ugyanis többek közt éppen arról tanácskoztak, hogy milyen megszorításokkal lehetne úrrá lenni a globális, most éppen leginkább Európát érintő válság újabb hullámán.

Nyomtatás

S a világ bajban van. Nagy bajban. S ez nem igazán gazdasági. Ennél sokkal többről van szó. A pénzügyi egyensúly mellett a morális problémákról, s persze a globális egyensúlytalanságról. Addig ugyanis nem lesz rend a világban, amíg egy kultúra, s egy eszme telepszik rá, legyen az bármilyen demokratikus is. Lassan meg kell szokni mindenkinek – s valahol ezt érezték Cameron imázsmékerei is –, hogy nyitni kell.

Vagy legalábbis leplezni a mai szemléletet. S hogy hová kellene nyitni? Ez egyszerre egyszerű, s bonyolult. Ugyanis most már mindenki látja, hogy az eddigi világrendnek vége, de senki nem tudja, hogyan kellene előre menni. Illetve sokan érzik, de erről ma még nem szabad beszélni. Mert gyengülése ellenére is erős a hangja az „atlanti nagy testvérnek”, s hát meg kellene akadályozni valahogy az európai hajó elsüllyedését is. E két akarat ma már egyre kevésbé esik egybe, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy tényleg Keletről fúj a szél. S nem csak Magyarország tekintetében.

A világ jövőbeli alakulását valójában az fogja meghatározni, hogy mi történik Kínában, Indiában, és persze, mi lesz közben Amerikával. Sokan álmodoznak ugyanis arról, megszűnik mint világhatalom. Erről azonban egyelőre szó sincs.

Viszont azért már most érdemes lenne elgondolkodni azon, milyen is lesz a világ nélküle. Az igazi nagyhatalom nélkül. Hiába ugyanis a G8-ak kiterjesztése G20-ra addig, amíg egy ország akarja meghatározni a világ folyását. S hiába kiabál közben persze bárki, amíg annyi ereje sincs, hogy legalább a saját régióját rendben tartsa. Meg kell tehát találni azt az egyensúlyt, amely megfelel a változó világnak. Vitatkozhatnak így bármilyen, egyébként aktuális problémákról a világ vezetői, a párbeszéd üres lesz mindaddig, amíg egy hatalom körül forog minden. Obama már valahol kész arra, hogy nyitottabban nézze a világot, ám még a feltörekvők is óvatosan borítanák a rendet. Európáról nem is beszélve, amely rettenetesen fél elszakadni az atlanti emlőtől. Még akkor is, ha lépten-nyomon értésére adják, hogy szeretik ugyan, de már nem az első számú partnerek. A világnak tehát ideje felnőnie önmagához, s tudomásul vennie, hogy van élet Washington nélkül is. S igazából erre nem képes. A G20-ak már mutatják az új utat, de ez a keret idáig nem tudott túlnőni a szép dekorációkon. A díszletek mögött ugyanis hiába forrong a hangulat, a vége mindig a megelégedettség hangja, amely elfedi a fő gondokat. S hogy ennél előbbre lehessen lépni, ahhoz elengedhetetlen az alapvető szemléletváltás. S persze, itt messze nem csupán a gazdaságfilozófiai nyitásról van szó, hanem sokkal többről. Nem oldható meg ugyanis sem az elmélyülő európai, sem pedig a tartós világválság anélkül, hogy valamiféle morális, s érzelmi alapjai ne lennének.

A fiskális gondolkodás mellett ugyanis legalább olyan fontos, hogy német, ukrán, dán, holland, s magyar együtt énekeljen a lembergi főtéren. S ha majd a G20-ak egyszer eljutnak ide, akkor talán a világ is előbbre megy. Arról nem beszélve, hogy egészen más lenne az is, ha Cameron és társai nem csak a dekorációval foglalkoznának.

Címkék

David Cameron, G20, G8-csoport

Hozzászólások

Rasdi2 2012. június 20., szerda 13:37

@Cirbolya2012. június 20., szerda 10:25

Még egy a történelmi tanulságokból. A nagyhatalmak, birodalmak bukása mindig hatalmas vérözön közepette ment végbe, és a bukást hosszú zűrzavar, bizonytalanság, "sötétség" kísérte.
Cirbolya 2012. június 20., szerda 10:25

Úgy látszik, hogy az agyamentek sosem tanulnak a történelemből. Pedig ezidáig minden nagyhatalom, nagy gyarmattartó birodalom azért omlott össze, mert erőszakos volt, elnyomta és agyon adóztatta a meghódított nemzeteket, és önhittségében, unalmában, hatalmi tébolyában és (a más nemzetek kirablásából eredő) jódolgában totálisan elzüllöttek. Ezt a züllést erkölcsi, vallási, szexuális és az alantas ösztönök felszabadulása okozta. Most mit látunk? A porondon egyetlen nagyhatalom maradt, amelyik hatalmi tébolyában mértéktelenül elnyom más nemzeteket, elnyomja a szabad gondolkodást és ezzel gátolja fejlődést, és a totális züllésbe kormányozza saját magát és az általa uralt világot. Ennek a nagyhatalomnak már vége, csak még nem tud róla, vagy nem akarja tudomásul venni. Szemfényvesztéssel és erőszakkal még kápráztat és féken tart, de már készülődnek a hatalmat átvevők. A kicsik persze így is, úgy is megszívják. De legalább szabadabb lesz a levegő, út nyílik a fejlődéshez, az új eszmékhez, a szabadsághoz és remélhetőleg egy jobb élethez.
Rasdi2 2012. június 20., szerda 09:47

Vitatkozhatnak, amennyit akarnak. De ameddig az alapvető okokat elhallgatják (mert nem hinném, hogy ne tudnák), addig nem fogják megoldani a válságok folytonosságát vagy lüktető állandó újrajelentkezését. Ennek a válságnak az alapvető okai az elosztásban keresendőek. A világ technológiai fejlettsége és fejlődése mind több ember alapvető szükségleteinek kielégítését tenné lehetővé, mégis egyre nagyobb tömegek szorulnak támogatásra, egyre több az éhező, másik oldalról pedig egyre pazarlóbb "luxusigények" jelentkeznek. De a konkrét gazdasági folyamatokban is az jelentkezik, hogy "a farok csóválja a kutyát". A társadalom által megtermelt össsztermékből egyre több csapódik le a pénzügyi szektorban, egyre kevesebb a produktív területen meg a munkaerőnél. A "termelés gazdaságossága" jelszavával a "béka segge alá" nyomják a munkabéreket, amivel a növekvő termelés mellett csökkentik a keresletet. Ahelyett, hogy a pénz a termelésben maradna, a "rugalmas átcsoportosítás" hamis jelszavával a pénzügyi szektorba kerül, amelyik azután - jelentős részének lenyúlása után - "osztja vissza" a gazdaságba, és ennek során már nem segíti a források jobb eloszlását, hanem irányítja, és egyre inkább spekuláció tárgyává teszi az egész gazdaságot.

Amíg ezt a folyamatot ebből szempontból nem veszik alapos górcső alá, és ennek megszüntetésére nem tesznek kellő intézkedéseket, addig magyarul mondva "csak a szart pofozzák".
nanehogymá! 2012. június 20., szerda 00:23

"A fiskális gondolkodás mellett ugyanis legalább olyan fontos, hogy német, ukrán, dán, holland, s magyar együtt énekeljen a lembergi főtéren. S ha majd a G20-ak egyszer eljutnak ide, akkor talán a világ is előbbre megy. Arról nem beszélve, hogy egészen más lenne az is, ha Cameron és társai nem csak a dekorációval foglalkoznának."

És vajh mit énekeljenek közösen, netán az internacionálét???